Mercedes-Benz C 111-II - Vaj, síléc és sebességrekord

Sorozatgyártásba nem került szuper-sportkocsi, futurisztikus formájú közönségkedvenc, négykerekű laboratórium – az alig 1120 milliméter magas, sirályszárnyas Mercedes C 111(-II) mindezt megtestesíti, sőt még ennél is többet: korának legendás sebességrekordere volt. 50 évvel ezelőtt a Genfi Autószalonon debütált (a második generáció).

A Bentley Mulliner Bacalar? Vagy a teljesen új és elektromos FIAT 500e? Netán az őrült svéd háromhengeres hibrid víziója, a Koenigsegg Gemera lett volna az idei Genfi Autószalon legnagyobb sztárja? A koronavírus miatt már sosem tudjuk meg... viszont 1970-ben biztosan a Mercedes-Benz C111 második fejlesztési fázisa, nemzedéke volt a kiállítás egyik legfénylőbb csillaga.
Méghozzá olyan szinten felkeltette a gazdag sportkocsi-rajongók érdeklődését a Mercedes-Benz C-111, hogy igen-igen jelentős összegeket ajánlottak érte. Míg Londonban 500.000 német márkát kínáltak a megvételéért, addig Stuttgartba üres, kitöltetlen csekkel is érkeztek komoly vásárlók. Annak ellenére, hogy a német márka már az elején világossá tette, hogy a kísérleti jármű nem eladó. Különben a C 111 (házi berkekben C 101) eredetileg tényleg teljesen más csoport számára született: a vezetők – még 1963-ban – egy „kicsi, megfizethető sportkocsi” gyártásáról gondolkodtak, akár egy Wankel-motor bevetésével. Aztán 1968-ban részletesebben is definiálták az elvárásaikat: egy olyan kicsi és sportos járművet „rendeltek”, mely nélkülözi a kényelmi funkciókat, ellenben a rally sporthoz tökéletesen alkalmas. Egyértelműen a fiatalok szívét megcélozva.
A Mercedes-Benz végül 1969. szeptember 11. és 21. között mutatta be a nagyközönségnek a C 111-et, majd ezt követően világszerte számos nemzetközi – London, Torino, Bécs, Essen, Brüsszel - vásáron állította ki a nem éppen hétköznapi modelljét. A lelkes fogadtatás ellenére, alig fél évvel később, az 1970-es Genfi Autószalonra már a második generáció érkezett meg, továbbfejlesztett Wankel-motorral és nagyon lapos, üvegszállal erősített műanyag karosszériával.

A C 111-II-vel az eredeti koncepciót követték, ám a második fejlesztési szakaszba lépett Wankel erőforrás immár négy rotoros volt, ennek megfelelően a csúcsteljesítménye 350 lóerőre nőtt. A mindössze 1120 milliméter magas (vagy inkább alacsony) gépnek azonban nem kizárólag a hajtóműve volt különleges, hanem szinte minden porcikája, mi több, még a tervezése is. A C 111-nél használták először a mérnökök az ESEM módszert, a digitális technológia pedig lehetővé tette a dinamikus terhelések kiszámítását is. A rendszer körülbelül négy hónappal rövidítette le a fejlesztési időszakot.
mercedesbenzc111bA C 111-II acéllemez alvázához rögzített kasztniját is alaposan átdolgozták, a Bruno Sacco és Josef Gallitzendörfer által vezetett formatervezési osztály a sárvédők, a tető és a csomagtartó-fedél módosításával nagyban javította a pilóta látóterét. Korszerűsítették az aerodinamikáját is: a szélcsatornás mérések szerint a második nemzedék légellenállása 8 százalékkal csökkent az elődjéhez képest. Mindezek eredményeként a 2620 milliméteres tengelytávú, hátul multi-link felfüggesztéssel szerelt C 111-II 300 km/h-s sebességet ért el a versenypályán.
mercedesbenzc111mA korai, mindenféle komfortot nélkülöző tervek ellenére a C 111-II belső terének esztétikája a hozzáértőket és az egyszerű rajongókat egyaránt lenyűgözte, emellett számtalan praktikus részlettel is bírt. Többek között a szokásos csomagtartón túl, melybe egy nagy és két Mercedes-Benz bőrönd simán belefért, a fedél is alkalmas volt sílécek és egyéb poggyászok szállítására – néhány rögzítőheveder segítségével. A raktér mindennapi használhatóságát pedig úgy próbálták ki, hogy egy nagysebességű teszt során megolvad-e benne a vaj a motor veszteséghőjétől...
mercedesbenzc111eA C 111-II jellegzetes „Weissherbst” fényezéssel mutatkozott be az 1970-es Genfi Autószalonon, ahol a szokásostól eltérő módon a látogatók nem kizárólag statikusan csodálhatták meg a stuttgarti álomautót. A Mercedes-Benz ugyanis két prototípust vitt el a svájci városba, s a 31-es számút a közeli Circuit de Monthoux versenypályán ki is lehetett próbálni. A jeles jubileum kapcsán egy új kiadvánnyal is jelentkezik a csillagos márka, a Motorbuch Verlag Stuttgart által kiadott könyv számos bennfentes információval és korábban nem publikált fotóval is megörvendezteti az olvasóit. Végül a Wankel-motor mégsem nyerte el a vezetőség tetszését, s 1970 decemberében egy 3,5 literes V8-as benzinmotor költözött a helyére. A kísérletek így folytatódtak –többek között dízelmotorokkal -, a hódolat pedig örök a C 111 iránt.