Salzburg és a Hochkönig régió - Down Hill és BBQ oldalas

by Szélpál Imre

Már nem vagyok első bálozó, így felkészülten ért a meghívás, hogy idén nyáron látogassunk el Ausztria egyik legszebb vidékére. Az úti cél Salzburg és a Hochkönig régió. Az utazás apropója pedig nem más, mint a SalzburgerLand Tourism és a Pappas gyümölcsöző együttműködése a régió reklámozásában. A hazai ügynökség még csak most eszmélt rá arra, hogy mekkora lehetőség van abban, ha például a határon túl is reklámozni kezdjük például a kerékpáros turizmust. Természetesen ehhez rendelkezésre kell állni egy bizonyos színvonalú infrastruktúrának is, de erről majd később. Szóval egy kicsit borongós csütörtök reggel kezdtünk gyülekezni a Pappas Hunyadi úti telephelyén.
hochkonig6Mivel a kinti marketingesek sem most jöttek a falvédőről, ezért láthattunk magunk körül nagyon vegyes társaságot. Autós, életmód, utazási és gasztro magazinoktól is érkeztek újságírók, hiszen nem titkolt cél az, hogy minél szélesebb körhöz jussanak el az általunk látottak és tapasztaltak. Öt autóval, kísérőkkel együtt 14-en vágtunk neki a Salzburgig tartó első etapnak. Miért éppen Salzburg. Nos, mert itt található a Pappas központi telephelye és mert ez a város a régió központja. Az első autós szakaszra sikerült egy Alfa Romeo Stelvio-t kiválasztanom, ami a kissé buta tempomatjától eltekintve egy kiváló autó (kicsit bemutatós teszt itt), talán csak a fogyasztása az ami némi kívánnivalót hagy maga után. Igaz a 280 lovas ménes etetni kell valamivel. Salzburgig gyakorlatilag autópályán utazhatunk végig Budapesttől. Az osztrák határig a becsalinkázó teherautókra kell figyelni, utána pedig a sebességkorlátozások maradék nélküli betartására. Salzburgban már sokadik alkalommal jártam, de mindig hallottam valami újat a város és a polgárok életéről. Egy kicsit részletesebb bemutatót a városról itt találtok. Egy nagyon fontos infót most azért kiemelnék, amit a nagyon kedves és profi idegenvezetőnktől hallottam: gyakorlatilag minden második nap van valamilyen csapadék Salzburgban. Így most a városnéző túra alatt újabb esernyőt vásárolhattam, hogy a túrával azért haladni tudjunk. Köszi DM! Két fontos étel és ital körül forog Salzburg, mégpedig a Mozart golyó és a sör. Az előbbi legautentikusabb változata a Fürst cukrászdában szerezhető be, nem véletlenül, hiszen ők készítették el az első verziót.
hochkonig5 Sajnos azt a hibát elkövették, hogy nem védették le egyből a receptet, így ma már boldog boldogtalan csinálhat ilyen golyókat. Az eredeti Fürst ezüst-kék csomagolásban leledzik, és frissen készítik. Pontosan ez az oka, hogy eredeti Fürsttel csak a saját cukrászdájukban és még 2-3 árusító helyen találhatunk a városban. Arra nincs esély, hogy olcsón egy áruházban jussunk hozzá ehhez az édességhez. A másik kultuszcikk pedig a sör. Gyakorlatilag mindenhonnan a sör folyik, ennek ellenére nem nagyon találkozni az utcákon tajtrészeg emberekkel. Vagyis működik a saját normakontroll és a kulturált sörfogyasztás. Igazából itt nem annyira szórakozási, mint társadalmi esemény elmenni egy sörözőbe és pár korsóval legurítani a barátok társaságában. Este eljutottunk az egyik leghíresebb és legöregebb sörözőbe a Augustiner Bräu-ba. Az, hogy kívülről még azt sem mondaná meg az ember, hogy egy több száz éves hagyományokkal rendelkező sörözőről van szó, de belül egyszerűen elakad a szava. Csütörtökön este legalább 800-an üldögéltek a kerthelyiségben és iszogattak.
Salzburgerland5Egészen egyszerűen nem akartunk hinni a szemünknek és annak sem, hogy ilyen tömeg mellett normális hangerővel is tudunk beszélgetni. A hely érdekessége egyébként, hogy a fél vagy egy literes kerámia korsókat magunk öblíthetjük ki forrásvízzel, majd ebbe kerül a csapolt világos sör. Nem vagyok egy nagy sörfogyasztó. Ha csak magamnak vásárolok, akkor 0.33-nál nagyobb kiszerelést biztosan nem veszek. Itt az első liter úgy csúszott le a torkomon, hogy szinte észre sem vettem. Igaz egész nap mentünk és nem is nagyon ettünk-ittunk útközben, de azért rendesen meglepett a dolog. Pláne, hogy a vacsora mellé a második liter is elfogyott. A sörözőben van egy kajasor, ahol elsősorban olyan ételeket árulnak, melyek elősegítik a minél több sör elfogyasztását. Gyermekkorom óta utálom az oldalast, valahogyan mindig túl zsíros húsnak tartottam. Mivel volt még némi kreditem a vacsorából adtam egy esélyt az egyik üzletben kínált BBQ oldalasnak. Úgy jártam mint Pál apostol és már én is az oldalas mindenhatóságát hirdetem, de egyelőre csak BBQ formátumában. Első esténk a Hotel Weisse Taube szállodában ért véget. Ez a hotel a főtér sarkán található és gyakorlatilag minden igényt képes kielégíteni helyi viszonyok között nagyon barátságos árakon.
hochkonig9Második napunk a tervekkel ellentétben már egy rövidebb 10 kilométeres biciklitúrával indult. Irány a főtéri biciklikölcsönző és máris roboghatunk a hellbrunni kastély felé. Akinek ismerős a hely neve az biztosan látta a Muzsika hangjának amerikai film változatát. A kastélykertben ott van az a zenepavilon is melyben az egyik ikonikus jelenet játszódik a filmben. A kastély története legalább olyan érdekes, mint a benne elrejtett rengeteg vizes játék. A túravezetők előszeretettel teszik ki kisebb vízeséseknek a látogatókat, így szinte lehetetlen szárazon megúszni a látogatást. A nagy nyári melegben ez még szinte kellemes is volt, és percek alatt megszáradt mindenki. A kastély megtekintése után visszatekertünk Salzburgba egy kellemes ebédre a vár alatt. Számomra döbbenetes élmény volt, hogy az étterem pincérének el kellett magyarázni, hogy mi az a limonádé. Azt már tényleg nehezen értette meg, hogy ezt az italt (víz, cukor és citrom) gyakorlatilag aranyáron kínálják a Magyar Tenger partján. Nekünk gyakorlatilag víz árban számolták fel. Az egész utazás alatt érdekes volt azt tapasztalni, hogy mennyire nem jellemző a rohanás az osztrák éttermekre. Igaz ez kicsit sietősebb vendégnek egyszerűen lassúságnak tűnhet, de még a sürgető kérdésekre is minden esetben udvariast választ kaptunk, miszerint rajta vannak a témán és minőségi munkához idő kell. Szó se róla, a minőség tekintetében nem érheti szó a ház elejét. Az egész úton remek ételeket fogyasztottunk a több Gourmand sapkás étteremben ugyanúgy, mint a hegyi hüttékben. A délután már Maria Alm / Hinterthal-ban ért bennünket. erre az etapra a KIA Optima SW PHEV volt a társunk, mely belső méretével szerzett magának egy új hívet, de azokra az emelkedőkre egész egyszerűen kevés volt az autó. Részletesebb bemutató itt olvasható.
hochkonig8Ekkor jött az út legérdekesebb programja. A leírás szerint a hegyen megyünk egy kicsit pár mountain bike-al. Na ezt jól benyaltuk. A felvonóval emelkedtünk 300 métert, feljöttek a biciklik is. Miután felnyergeltünk elindultunk a murvás úton. Az eligazításon már az gyanút keltett, hogy a vezetők elmondása szerint lehetőleg csak a biciklik hátsó fékeit használjuk, ha nagyon muszáj akkor nyúljunk az elsőkhöz, de inkább csak leheljünk rá, mert erősebb behatás már azt vonja maga után, hogy egyszerűen átrepülünk a kormány felett. Mi van? Egyszerű biciklizés közben miért repülnénk át a kormányon. Nos azért, mert azt „elfelejtették” lent elmondani, hogy egy épített down hill pályán fogunk lemenni. Igen, amikor a murvás ösvényről gyakorlatilag befordultunk a fák közé az erdőbe, akkor kezdett inunkba szállni a bátorság. 20 éve nem ültem montin és 3 éve gyakorlatilag biciklin sem.

Biztosan így kell visszapattanni a nyeregbe? A fejtegetést későbbre kellett tartogatni, mert egész egyszerűen minden idegszálammal az útra illetve annak hiányára kellett koncentrálni. A linkelt videóban egy rövidebb úton jönnek le a domboldalon, de elég jól látszik mit kellett tapasztalatok nélkül leküzdeni. Két komolyabb bukással leküzdötte a csapat a pályát így mindannyian hőssé váltunk. A fékek annyira igénybe voltak véve, hogy 10 perccel a leérkezés után még sikerült a féktárcsával megégetnem a vádlimat. Egy kicsit olyan volt az élmény, mint a jelenet a Fekete gyémántokban, amikor a bankárt leviszik az izzó szénfalhoz. Amikor visszaér a többiek izgatottan kérdezik, hogy milyen volt? Nos nem adom 100.000 forintért, hogy láttam, de 100.000 forintért sem mennék le oda még egyszer.
hochkonig10Nekem azért ennyire nem szállt inamba a bátorságom, így bármikor szívesen visszamennék még pár körre a pályára. A maradék két estére a Hotel Almhof**** lett a szállásunk. Ez egy klasszikus alpesi szálloda némi magyar személyzettel és fantasztikus konyhával. Külön köszönet ezért, hogy a kiadottól eltérően is hajlandóak voltak a steaket elkészíteni. Másnap egy hosszabb kerékpár túra várt ránk, de ekkor már nem sima montikkal, hanem elektromos meghajtású biciklikkel indultunk útra. Igazából ezeket elektromos rásegítésű bicikliknek kellene hívni, hiszen erőkifejtés nélkül kvázi elektromos robogóként nem lehet őket használni. Magyarán, ha hajtod, akkor van plusz rásegítés az elektromotorból. A rásegítés mértéke 4 lépcsős. Amikor indulás után megláttuk a falu végén az első emelkedőket, akkor valahogy legtöbben a legmagasabb rásegítést választottuk ki. Ennek egy komoly veszélye van, pláne ha 110+ kilós a delikvens, hogy a következő töltési lehetőségig elfogy az energia az akkumulátorból. Na, és onnan tolás van.
hochkonig2Nekem is sikerült így járnom, de szerencsére csak pár száz métert kellett tolnom, ami a huszon kilós bringa és a 30%-os emelkedő kombinációjával nem egy kellemes túra. A hüttében szerencsére volt töltő (a szerencsének ehhez egyébként semmi köze, mert a régióban 18 pihenőhelyen van lehetőség a kerékpárok feltöltésére) így az utolsó etapra sikerült némi delejt táplálni az elemekbe. Táplálást a megfárad túrázók is kaptak finom falatok és császármorzsa formájában. Ja, az igazi császármorzsát almaszósszal és szilvalekvárral tálalják. Innen már csak egy fél óra kapaszkodás várt ránk, majd a legnagyobb murvás lejtő, amin valaha bicikliztem. Néhányan kicsit félénken ereszkedtek le előttem, így a kicsit elfogyott türelmemnek köszönhetően beálltam a murvafolyam közepére és a lovak közé hajítottam a gyeplőt. Ifjú korom BMX mutatványaiban és jelentős fékezetlen tömegemben bízva bőven 40 felett száguldottam le a murvás lejtőn és számításom is bejött, hiszen a lejtő aljában gond nélkül megálltam. Száguldásom annyira abszurd látványt nyújtott, Ildi szerintem azóta is ezen kacag.
hochkonig1Innen már csak egy laza gurulás, majd egy 15%-os emelkedő várt ránk az országúton, hogy hazaérjünk a hotelbe. 32 kilométert tekertünk 1000 méter szintemelkedés mellett, ami lehet hogy nem egy hatalmas sportteljesítmény, de nekünk komoly próbatétel volt. Aztán az esti vacsorán kiderült, hogy ennyire kemény túrára még nem is vittek sajtós csapatot. Köszi Primoz! Megcsináltuk és büszkék voltunk magunkra. Az esti vacsora is remek volt a Jufenalm Hotel éttermében, ahol szombat révén egyszerre három esküvő is zajlott. Utolsó napunkon már csak egy kis libegőzés várt ránk és egy „rövid” séta az étteremig, ahol az ebédünket elkölthetjük. A séta olyan meredek legelőn vezetett lefelé, hogy már odafele megkérdeztük Primozt, hogy ugye ebéd után nem itt jövünk fel, hanem lesétálunk a völgy felé. Primoz csak mosolygott, mi pedig izzó combokkal küzdöttük vissza magunkat a libegőhöz az ebéd után.
hochkonig4Nem maradt más hátra , mint a búcsúzás és a hazaút, melyre speciális helyzetünk miatt ( hárman mentünk egyfelé) az új Mercedes A-osztály szegődött társunkká. Laza 600 kilométer alatt már meg is szerettem a „mi autónkat”. Bővebb bemutatót itt olvashattok. Az útért köszönet a Pappas-nak és a SalzburgerLand Tourism-nak. Az utat ők szervezték, de az az élmény és a vélemény az enyém. Magyarul aki csak teheti induljon Salzburgba és a Hochkönig régióba pihenni és csavarogni.
hochkonig3