Ford Ranger 2016 - Flúgos futam

A múlt héten sajtótájékoztatónak álcázott egész napos navigációs és ügyességi tereppróbán vettünk részt az új Rangerrel, s miközben mi jól szórakoztunk – és kipróbálhattuk magunkat lövészetben, autófociban vagy éppen térképolvasásban -, addig a Ford pick-upja zokszó nélkül küzdötte le az egymás után következő kihívásokat. Már ha éppenséggel bármelyik feladat az lett volna számára. 

fordranger2016mp20Aszfaltozott utat csak elvétve látott aznap az új Ford Ranger, a tesztpályán kijelölt navigációs pontok többsége ugyanis erdőkben, mezőkön - sokszor rafináltan – elrejtőző tereptárgyakat jelölt, amiket nekünk kellett megtalálnunk. Vagyis kivételesen olyan helyeken használtuk a Rangert, ahová eleve tervezték, s ahová viszont egy átlagos pick-up meglehetősen ritkán jut el az unalmas, mindennapi élete során. Ez az ellenmondás abból adódik, hogy - a sajátos magyarországi adózási szabályozás miatt - ezeket a strapabíró munkagépeket elkezdték divatautóként vásárolni és használni. Terepet például sose láttak, nagyjából csak az számított velük kapcsolatban, hogy minél több króm, a lehető legnagyobb felni és ijesztő gallytörő rács, esetleg tetőbox legyen rajtuk. Hogy kényelmetlen a második üléssor és terheletlenül pattog a hátulja, az senkit sem érdekelt, maximum engem, én viszont úgysem tartoztam a célközönségbe.
fordranger2016mp11Az első métereket, kilométereket viszont aszfalton tettük meg, ám indulás előtt még elmondták nekünk a Ranger legfontosabb paramétereit, valamint a flúgos futammal kapcsolatos információkat. Tekintsük át ezeket röviden! Az új Ranger minden eddiginél amerikaiasabb, erőteljesebb stílusjegyeket kapott, ami valljuk be, jót tett az alapáron is kapcsolható összkerék-hajtású pick-up külsejének. Nem árt azért figyelembe venni azt sem, hogy a duplafülkés Ranger megjelenése erősen felszereltség-függő, a Limited és Wildtrak kivitel sokkal menőbb az XL vagy XLF kódot viselő „munkásverziónál”. Ezzel párhuzamosan a Ranger utastere is az előnyére változott, elsősorban az új műszerfalnak és a 8 colos érintőképernyővel rendelkező SYNC2 infotainment rendszernek köszönhetően. Feltétlenül külön említést érdemel még az új elektromos szervokormány, mely lehetővé tette, hogy a legmodernebb vezetőtámogató berendezésekkel – például sávtartó asszisztenssel, Akadályfelismerővel kiegészített Adaptív Sebességtartó Automatikával, első-hátsó parkoló-asszisztenssel, tolatókamerával és ESC-vel - szereljék fel a Ford új pick-upját.
fordranger2016mp14Fontos az is, hogy a „minden terephez alkalmazkodó”, választható összkerék-hajtás és felező egy utastéri forgókapcsolóval aktiválható, előbbi akár menet közben is, 120 km/h-s tempóig. A 4x4 alacsonyabb fokozata viszont csak kis sebességnél használható. Emellett van lejtmenetvezérlő (HDC), visszagurulás-gátló, felborulás elleni védelem és ESC. Mindezek mellett figyelemre méltó a Ranger 800 milliméteres gázlómélysége, az 1100 kilogrammos teherbírása és a 3500 kilogrammos vontatható tömeg. Ezek egy részét a gyakorlatban is tesztelhettük, úgyhogy nyomás!

Ja, csapattársammal egy hatfokozatú manuális váltós, 2.2 dízelmotorral szerelt, Limited felszereltségű változatot kaptunk, amivel tehát az első métereket aszfalton tettük meg. Két dolog tűnt fel szinte azonnal, elsőként az kabin csendessége, másodsorban pedig az, hogy felépítéséből adódóan, terheletlenül még mindig pattog a hátulja az úthibákon. Visszatérve az az ötszemélyes belső zajkomfortjához, eddig elfelejtettem megemlíteni, hogy a tesztautón zajcsökkentő technológiával készülő, kevlárbetétes Goodyear terepgumik feszültek, melyek esetében külön hangsúlyozták a halk futást a sajtótájékoztatón. Igazuk volt, már-már meglepő, hogy mennyire nem jutott el sem a gumik, sem a motor zaja a fülünkig.
fordranger2016mp05Viszont magasan ülünk, méghozzá nagyon (a személyautókhoz mérten), s mindkét oldalon rengeteg kapaszkodó próbált meg felkészíteni minket, hogy mit tud a Ranger terepen. Az ülések is kényelmesek, elöl feltétlenül, a műszerfal és a középkonzol kialakítása (és a kezelése) pedig sokat javult, egyszerűsödött az előző nemzedékhez képest. Hiába, lehet, hogy zsíros lesz az ujjunktól az érintőképernyő, használata viszont pofonegyszerű. Úgyhogy méreteit – hosszát és magasságát - leszámítva nem sokban különbözik a Ranger vezetése egy átlagos személyautóétól, a parkoláshoz azonban feltétlenül ajánlott a tolatókamera vagy a parkolóradar segítsége.
fordranger2016mp02Átlagos úton, hétköznapi sebesség mellett – vagyis alapra – a Ford Ranger hátsókerék-hajtású. Mikor azonban terepre „tévedtünk”, kuplungot kinyomva végre beüzemelhettük a 4H üzemmódot, s így már az első kerekek is bekapcsolódtak a hajtásba. A terepgumikkal kiegészítve nem is volt szükségünk ennél többre, a felezőt aktiváló 4L módot egyedül - a nap egyik fő állomásának tekinthető - hungaroringi Kalandparkban vettük igénybe. Ott aztán tényleg villantott a Ranger, de addig még hátra volt egy csomó másik navigációs pont és egy kis Ranger-foci. Utóbbi – gólt rúgni egy üres kapuba - nem tartozik szorosan a pick-upok hétköznapi feladatkörébe, előbbiek megtalálása ellenben remekül rávilágított a Ranger tűréshatárára. Az erdőkön és mezőkön átvágó, dimbes-dombos, hepehupás dűlőutak nem jelentettek számára különösebb megerőltetést, ennél jóval többet bír az autó. A „navigátor” viszont nem, hagyományos térképolvasás közben, kapaszkodás nélkül bizony nehezen elviselhetők a terepakadályok, úgyhogy nem cserélnék Bunkóczi Lászlóval. Akkor sem, ha a négypontos biztonsági öv és a bukósisak több védelmet nyújt. Az Adventure parkban aztán bizonyította terepjáró képességeit, mi meg csak lestünk, hogy a profi instruktor tanácsait figyelembe véve mit tud... Átmentünk mély „gázlón”, megmásztuk a „hegyet”, majd leereszkedtünk a „völgybe”, s így tovább. Izgalmas volt, és érdekes tapasztalatokat nyertünk egy pick-uppal. Utána folytattuk kincskeresésünket, a Ranger rendületlenül vágtatott, sokszor valószínűtlen sebességgel, de mindvégig abszolút magabiztosan és tökéletesen uralhatóan. Kipróbáltuk a rakterét is, ugyan a terhelhetőségének a határait nem feszegettük, de elég volt telepakolni használt gumiabroncsokkal a platót. Egyébként simán belefér a szabványos EUR-raklap, a lenyitható hátsó raktérajtó 100 kilogrammot simán elbír. A végén még lőhettünk puskával „vaddisznóra” és gonosz bűnözőre, ahol az is kiderült, hogy én a „vaddisznókkal vagyok”.
fordranger2016mp15Mielőtt elköszönnénk az új Ford Rangertől, engedjenek meg még néhány szót a 2.2-es TDCi aggregátjáról. A Limited felszereltség mellé már 160 lóerő és 375 Nm jár, ám ugyanennek erőforrásnak létezik egy gyengébb, 130 lovas változata is. Mindenesetre a hatfokozatú manuális váltóval nem jelentett problémát kiaknázni a motorban rejlő potenciált, a Ranger menetteljesítményei aszfalton személyautósak. Alacsony fordulaton is erős, nyomatékos, s a gyár állítása szerint ráadásul takarékos is a továbbfejlesztett TDCi erőmű, amihez a start/stop funkció, a módosított váltó-áttételezés és az elektromos szervokormány is hozzájárul.
Most már tényleg búcsúzunk a Rangertől, de remélhetőleg nem végleg. Szeretnénk hosszabb távon tesztelni, illetve összehasonlítani az ötszemélyes pick-upot a vetélytársaival. A mielőbbi viszontlátásra!