Saturday, 04, Feb, 7:33 PM

London külvárosából a Formula 1-be, és még azon is túl? A MINI Cooper történetének rövid áttekintése azonnal egyértelművé teszi, hogy a tradicionális brit kisautót és tervezőjét, John Coopert miért emlegetik az élménydús vezetési élmény úttörőjeként, illetve szimbólumaként.

A nagy-britanniai főváros Surbiton kerületében lévő telephely maga lehetett a földi paradicsom a kézügyességgel megáldott autórajongók számára a II. világháború után: fémhulladékok, autóalkatrészek és gumiabroncsok mindenfelé, ehhez jön még egy elhivatott apa, aki a garázsában autókat és motorkerékpárokat épít. Ráadásul az emberekben gyorsan feléledt a versenyzés iránti vágy, egymás után jelölték ki az ország versenypályáit és sorra rendezték a futamokat. A tehetséges és ambiciózus John Cooper itt szerezte meg páratlan versenyautó-mérnöki karrierjének alapjai. Mindössze 23 éves volt, amikor apjával, Charles-szal 1946-ban megalapították a Cooper Car Company-t, amely hamarosan sikeres Formula 3-as és Formula 2-es gépeket fejlesztett és épített. A fiatal fiú találékonysága aztán egy új típusú Formula-1-es versenyautó megépítésében csúcsosodott ki: ebben az erőforrás nem a pilóta előtt dolgozott, ahogy akkoriban szokás volt, hanem mögötte. 1958-ban John Cooper már ilyennel ünnepelte első győzelmeit, majd Jack Brabham 1959-ben és 1960-ban is világbajnok lett a jövőbe mutató formaautóval, ezzel pedig a középmotoros elrendezés végleg meghonosodott az motorsportok királykategóriájában. John Cooper csapata egészen az 1960-as évek végéig aktív maradt a Formula-1-ben, leghíresebb pilótái közé tartozott – Jack Brabham mellett – Sir Stirling Moss, Bruce McLaren és Jochen Rindt is.
Jóllehet, Formula-1-es versenyautói már a múltba vesztek, John Cooper öröksége a sorozatgyártásban kínált sportos vezetési élmény terén még ma is virágzik. Itt is minden egy remek ötlettel kezdődött: miközben John Cooper azzal volt elfoglalva, hogy nyomot hagyjon a formaautók nagydíjain, addig egy másik rendkívüli mérnök, Alec Issigonis egy új kisautót fejlesztett ki a British Motor Corporation (BMC) számára. Alig több mint háromméteres karosszériahosszával elképesztően sok helyet kínált a klasszikus Mini a négy utasának és csomagjaiknak, mivel Alec Issigonis keresztbe építette be az erőforrást, a sebességváltót pedig közvetlenül alá. A karosszéria sarkaiba tolt kerekek és a rövid túlnyúlások pedig a kiváló vezethetőségről és lélegzetelállítóan agilis kanyarvételi tulajdonságokról gondoskodtak. Ám a maximális teljesítménye csupán 34 lóerő volt.
Miközben Alec Issigonis elsősorban egy olcsó és gazdaságos, mindenki számára elérhető járművet tartott szem előtt, addig John Cooper a klasszikus Miniben rejlő sportos lehetőségekre helyezte a hangsúlyt. A két zseni már a közös versenytevékenységek során összeismerkedett, amely később üzleti kapcsolattá, idővel pedig bensőséges barátsággá érett köztük. Mindezek ellenére sok beszélgetésre és meggyőzésre volt szükség ahhoz, hogy érdemben is előtérbe helyezzék a klasszikus Mini dinamikus karakterét. A BMC igazgatóságának beleegyezésével John Cooper első ízben egy 1000 darabos kisszériát építtetett. Ezekben a módosított, alig 1,0 literesre növelt hengerűrtartalmú erőforrás már 55 lóerő csúcsteljesítményre volt képes, ami 135 km/órás végsebességhez volt elegendő. John Cooper mindemellett kisebb áttételű sebességváltót, pontosabban vezetett váltókart, az első kerekeknél pedig tárcsafékeket és szélesebb gumiabroncsokat is alkalmazott. De a színkontrasztos fényezésű tető és a kéttónusú utastér is külön vonzerőt jelentett. Így született meg az első Mini Cooper 1961 szeptemberében.
Már az első reakciók is mámorítóak voltak, csupán egy kívánság maradt beteljesületlen: a még több lóerő. John Cooper és Alec Issigonis ezért tovább „berhelték” a még mindig aprócska motort, ezáltal az 1071 köbcentiméteres egység már 70 lóerőt adott le. A klasszikus Mini sportkarrierjének ezután a kifinomult futómű-technológia adott újabb fontos lökést: Alec Issigonis a kormánymű és a kerékfelfüggesztés területén is új utakat járt be: a hajtási befolyást homokinetikus kardáncsuklók csökkentették, az iránystabilitását meg a hátsó tengely segédváza javította. Eközben a gumiból készült felfüggesztések és a kis teleszkópos lengéscsillapítók finom rendszerreakciókat és progresszív rugózást garantáltak.
A Mini Cooper nem pusztán az autórajongókat nyűgözte le, de a versenypályákon és a ralifutamokon is sikert sikerre halmozott, hogy aztán a Monte Carlo Ralin örök legendává érjen. A finn Rauno Aaltonen már 1963-ban kategóriagyőzelmet ünnepelt, ám a rákövetkező években abszolút győzelmeket aratott a Cooper S. Nem véletlen, hogy a John Cooper név meghatározó lett a rajongók körében, s az ilyen elnevezésű teljesítménynövelő csomagok az 1970-es és 1980-as években is hatalmas népszerűségnek örvendtek.
1994 elején a BMW felvásárolta a Rover Group-ot, amely a MINI márka számára is teljesen új távlatokat nyitott. Az 1997-es Frankfurti Nemzetközi Autószalonon bemutatkozott a MINI Cooper tanulmánya, az egyedülálló brit kisautó új kiadásának előfutáraként. A tradicionális járműkoncepció modern újraértelmezéseként a nóvum az előd klasszikus értékeit a XXI. század küszöbén érkező új autókkal szemben támasztott követelményekkel ötvözte. Az új 115 lóerős MINI 2001 tavaszán látott napvilágot, a 163 lovas Cooper S pedig a 2001 őszén tartotta a premierjét.
Amikor az ezredforduló táján a modern MINI fejlesztésén dolgozott, Mike Cooper a családjában felhalmozott összes járműépítési szaktudást latba vetette. John Cooper fia szenvedélyesen kötelezte el magát a MINI kiváltképp sportos kiadásai mellett, a következő években így a hagyományokkal átszőtt kapcsolat még szorosabbá vált. 2007 elején a BMW Group megvásárolta a John Cooper Garages márkajogait, a megállapodás eredményeként pedig a John Cooper Works márka 2008-tól hivatalosan is a MINI márka részévé vált. A MINI volánja mögött átélhető maximális erőt és teljesítményt azóta a rendkívül sportos MINI John Cooper Works modellek képviselik.

MINICooper
MINICooper04
MINICooper05
MINICooper06
MINICooper08
MINICooper09
MINICooper10
MINICooper11
MINICooper12
MINICooper13
MINICooper14
MINICooper15
MINICooper16
MINICooper17
MINICooper18
MINICooper20
MINICooper22
MINICooper24
MINICooper26
MINICooper27
MINICooper29
MINICooper30
MINICooper32
MINICooperGeneration2MKI01
MINICooperGeneration2MKI04
MINICooperGeneration2MKI05
MINICooperGeneration2MKI06
MINICooperGeneration2MKI07
MINICooperGeneration2MKI09
MINICooperGeneration2MKI10
MINICooperGeneration2MKI11
MINICooperGeneration2MKI14
MINICooperGeneration2MKI15
MINICooperGeneration2MKI18
MINICooperGeneration2MKI19
MINICooperGeneration2MKI20
MINICooperGeneration2MKI21
MINICooperGeneration2MKI22
MINICooperGeneration2MKI23
MINICooperMKVII01
MINICooperMKVII02
MINICooperMKVII04
MINICooperMKVII07
MINICooperMKVII08
MINICooperMKVII09
MINICooperMKVII10
MINICooperMKVII11
MINICooperMKVII13
MINICooperMKVII14
MINICooperMKVII16
MINICooperMKVII17
MINICooperMKVII18
MINICooperMKVII20
MINICooperMKVII21
MINICooperMKVII22
MINICooperMKVII23
MINIhistory01
MINIhistory03
MINIhistory04
MINIhistory05
MINIhistory07
MINIhistory09
MINIhistory10
MINIhistory11
MINIhistory12
MINIhistory13
MINIhistory15
MINIhistory16
MINIhistory17
MINIhistory18
MINIhistory60evesnyito2021
MONOCooperGeneration3MKII01
MONOCooperGeneration3MKII02
MONOCooperGeneration3MKII04
MONOCooperGeneration3MKII05
MONOCooperGeneration3MKII07
MONOCooperGeneration3MKII08
MONOCooperGeneration3MKII09
MONOCooperGeneration3MKII10
MONOCooperGeneration3MKII11
MONOCooperGeneration3MKII13
MONOCooperGeneration3MKII15
MONOCooperGeneration3MKII16
MONOCooperGeneration3MKII17
MONOCooperGeneration3MKII18
MONOCooperGeneration3MKII21
MONOCooperGeneration3MKII23
MONOCooperGeneration3MKII24
MONOCooperGeneration3MKII25
MONOCooperGeneration3MKII26
MONOCooperGeneration3MKII27
MONOCooperGeneration3MKII28
MONOCooperGeneration3MKII29
MONOCooperGeneration3MKII30

 


 

   Email:  [email protected]

Teszt

Történelem