Sidebar

Friday, 07, Oct, 2:24 AM

A ŠKODA Motorsport 120 éves évfordulója alkalmából a ŠKODA Múzeum és a ŠKODA AUTO Prototípus Központ dolgozói újjáépítettek egy ŠKODA 1100 OHC Coupé versenyautót – a hagyományos és a legmodernebb technológiák ötvözésével.

Az eredetileg megbízhatósági pályaversenyekre szánt, 968-as belső kódot viselő Škoda 1100 OHC tervezése 1956 tavaszán kezdődött meg. 1967 végére el is készült az előre tervezett két példányból az első: a nyitott, üvegszál erősítésű műanyag karosszériával szerelt gép még ma is kiemelkedő darabnak számít, ennek megfelelően - a ŠKODA Múzeum tulajdonaként - rendszeresen részt vesz nemzeti és nemzetközi veteránautós rendezvényeken. A másik 1100 OHC modellt a ŠKODA UK használja, leginkább reklámcélokra.
1959-ben és 1960-ban viszont a formatervezők tovább dolgoztak a 968-as projekten, és megalkottak két zárt karosszériás 1100 OHC Coupét, melyekhez a cseh márka sorozatgyártású modelljeinek kipróbált és tesztelt alkatrészeit használták fel. A kupék alapjául egy könnyű, mégis merev, vékony falú csövekből hegesztett rácsváz szolgált, soros négyhengeres szívómotorjuk az első tengely mögött kapott helyet, így a hátsó differenciálművel és az ötfokozatú sebességváltóval együtt közel ideális súlyelosztást és kiemelkedő vezethetőséget eredményezett. A ŠKODA 440 Spartakból származó alumínium hengereket és forgattyúsházat használó erőforrás az optimalizált égéstérnek, az OHC szelepvezérlésnek, a 9,3:1 sűrítési aránynak, a két karburátornak, a Bosch által kifejlesztett kettős dinamó akkumulátor gyújtásnak, a Scintilla Vertex gyújtómágnesnek és számos további módosításnak hála, 92 lóerő leadására volt képes 7700 fordulatszámon. Ami 85 literteljesítményt jelentett. Rövidebb időtartamig akár a 8500-as értéket is elérhette a fordulatszámmérő mutatója… Nem véletlen, hogy áttételezéstől függően – mely az adott versenypálya adottságaihoz volt igazítható – a mindössze 555 kilogrammot nyomó, alukarosszériás, kétüléses sportkocsi elérhette a 200 km/h-s sebességet is. Ezért a hatékony lassításról kétkörös fékrendszer gondoskodott, a rugózatlan tömeg csökkentése miatt pedig a hátsó fékdobokat a differenciálműre szerelték.
A két ŠKODA 1100 OHC kupé versenykarrierje 1960-tól 1962-ig tartott. 1966-ban – amikor a műszaki szabályrendszer változásai miatt már nem indulhattak versenyeken - magánszemélyeknek értékesítették őket, amely hozzájárult ahhoz, hogy végül az 1 100 cm3 alatti kategória megszűnjön. Ezt követően mindkét kupét közúti balesetben törték darabokra. Az első jármű esetében, amelynek használható alkatrészeit az újjáépítéshez alkalmazták, a tulajdonos az 1100 OHC motorját egy FELICIA modell sorozatgyártású négyhengeres OHV erőforrásával helyettesítette. Az eredeti motor hosszú ideig Mladá Boleslav szakiskolájában volt kiállítva, mielőtt végleges helyét elfoglalta volna az újjáépített 1100 OHC Coupé modellben. A második kupé kiégett egy balesetben. A vezetőnek ugyan sikerült kijutnia a járműből, de az alumínium karosszéria helyrehozhatatlanul megsérült. A műszaki szempontból egyedülálló hátsó tengelyt és az abba integrált váltót kiszerelték és a Prágai Nemzeti Technikai Múzeum gyűjteményét gazdagította mielőtt a ŠKODA Múzeumnak adományozták 25 évvel ezelőtt. A ŠKODA Múzeum 2014-ben egy magángyűjtőtől megvásárolta a három részre vágott rácsvázat, a teljes első tengelyt és több más, használható alkatrészt.
A nagyratörő terv, amely a jármű újjáépítését tűzte ki célul, nem jöhetett volna létre a ŠKODA Múzeum szakemberei illetve a nyitott karosszériás ŠKODA 1100 OHC modellnél szerzett tapasztalataik nélkül. Az eredeti műszaki dokumentáció megléte szintén kulcsfontosságú volt a projekt sikeréhez. A ŠKODA AUTO archívumában szinte minden dokumentumot megőriztek, többek között az egyes gyártási szakaszok leírását és egy részletes rajzot a különálló egységek beépítéséről. Az eredeti mechanikus alkatrészek minimálisan használódtak el, hiszen az autó csupán néhány versenyen vett részt. A teljes futómű felújítása – újjáépített hűtővel, üzemanyagtartállyal és egyéb komponensekkel – már 2015 végére elkészült.
Eredetileg úgy volt, hogy a versenygép futóművét a ŠKODA Múzeumban a nyitott karosszériás változat mellett állítják ki, ám végül az a döntés született, hogy a kupét működő járművé alakítják. A legnagyobb kihívást az alumínium karosszéria újjáépítése jelentette. Eredetileg Jaroslav Kindl, a gyár korábbi formatervezőjének munkáját dicséri a formaterv, az ő dokumentumaiból tudjuk, hogy annak idején fából készítették el a modellt, majd lakatosok egy csapata dolgozott azon, hogy az alumínium paneleket ezen a modellen kézzel kikalapálják és ezután a további részeket hozzászegecselték vagy összehegesztették azzal.
Az újjáépítés során a ŠKODA Múzeum restauráló csapata szoros együttműködésben dolgozott a ŠKODA AUTO Prototípus Központjának kollégáival. A beszkennelt 1:1 arányú kétdimenziós rajzok alapján egy háromdimenziós háló készült, amelyen vizuális utómunkákat végeztek.
Az egyes elemek formáját körültekintően elemezték és javították, például a jármű orr részénél és a hátsó lámpák körül. Korabeli fényképeket hasonlítottak össze a vázlatokkal és a háromdimenziós modellel. Ezek alapján a szakemberek virtuális stúdiójukban minden oldalról és szögből megvizsgálhatták az autót és módosíthatták a kapott képet. Miniatűr példányok készültek, majd az autó első illetve hátsó karosszériaelemeit modellezték le 1:1 arányban. A szakértői jóváhagyás, a szükséges módosítások illetve a végső megerősítés után a ŠKODA AUTO mérnökei a válaszfalakon, kerékjáratokon és egyéb karosszériaelemeken kezdtek dolgozni.
A karosszéria 0,8 és 1 mm vastag alumínium lemezekből készült, amelyeket kézzel hegesztettek és formáztak az újjáépítés során. Eredetileg mindkét kupé egyedi, eloxált bevonatot kapott, azonban a versenypályán ennek a felületkezelésnek semmi előnyét nem tapasztalták, így mindkét autót pirosra fényezték az 1962-es szezon közepén.
A jármű teljes újjáépítését célzó, alaposan kidolgozott projekthez számos olyan kisebb alkatrészre is szükség volt, amelyek megegyeztek az akkori sorozatgyártásba kerülő járművek alkatrészeivel. Például a kupé külső kilincse ugyanaz volt, mint a ŠKODA 1200 Sedan modellnél használt darab, a kapcsolók egy része és a gyújtászár pedig megegyezett a ŠKODA 440 Spartak és az OCTAVIA modelleknél alkalmazott alkatrészekkel. A fekete műanyagbevonatú háromküllős kormánykerék a háború előtti időszak legkeresettebb modellje, a ŠKODA POPULAR hagyatéka volt. Így születhetett újjá az 1100 OHC Coupé.

 


 

   Email:  [email protected]

Teszt

Történelem