„Ember! Most jövök ki a templomból…” úgyhogy a mai teszt elmarad! Ja, nem, ez nem én vagyok, nem is tőlem származik e mondat. Ennek a „szegény kis” Honda Civicnek meg amúgy sincs semmi köze Magyarország „pávatáncos” miniszterelnökéhez, csak épp eszembe jutott, mi lenne, ha mindenki ennyire böszme lenne.
Most már biztos, hogy kifordult magából a világ, rövid időn belül ez a második japán autó, amelyikre fáj a fogam. Tetszik a színe, a formája, a finomsága és a kulturáltsága, a felszereltsége és a használhatósága, egyedül talán a bőrkárpitozást hagynám ki belőle. Aztán, hogy a fanatikus japán streetracerek, akik gyerekkoromban háromajtós Vti-kkel kergették egymást és a hasonlóan szakadt, kettes Golf GTi-ket Szombathely utcáin, mit szólnak hozzá, arra igencsak kíváncsi lennék. Persze, időközben ők is felnőttek, szóval lehet, hogy már egy hatszemélyes FR-V-ben fuvarozzák a családjaikat. Mert aki egyszer Hondába ül, az örökre hondás marad.
Azt hiszem, elég sokat elárultam – előzetesen - az új Civicről, azonban most egy kicsit részletesebben is megosztom önökkel a teszthét tapasztalatait. Már a színe is nyerő. Azt mondják, hogy a piros autó nehezen eladható, de őszintén, mennyiben érint ez engem? Jó ránézni, kiemelkedik a szürke és fekete kocsik tömkelegéből, nem mellesleg pedig remekül passzol a nyúlánk, letisztult formához. Az évek során a Honda is sok mindennel próbálkozott a Golf-osztályban, a Civic tradicionálisan sportos, alacsony karosszériája egyre magasabb, egyre testesebb lett, majd jött az űrhajó-nemzedék, hogy aztán a legújabb, tizenegyedik generációra helyreálljon a rend, s a tervezők ismét egy laposabb, dinamikusabb és letisztultabb külső mellett tették le a voksukat. Mintha a kifutó modell elegánsabb, négyajtós változatát gondolták volna tovább a dizájnerek, csak éppen ötajtós kivitelben. Az orra első látásra is Hondaként azonosítható, a jó arányban alkalmazott fekete betétek kellő sportossággal ruházzák fel az arcát, s ugyanezt a hatást erősítik a fekete felnik, a hondás-mértékkel diszkrét szárny, a diffúzorbetét és a hosszú gépház. Mindenesetre jó ránézni.
Jó beleülni is. Nekem a műszerpult majdnem teljes szélességében végigfutó, méhsejt mintázatú hálós dekorelem tetszett a legjobban, mely a szellőzőnyílásokat is magában foglalja. A Lancia Thesisnek volt hasonlóam szép megoldása, csak az olaszban fából vagy fautánzatból készült a betét. Imádtam azt is! Természetesen mindenkinek más a prioritása, valakinek a tengelytáv mérete a fontos, akad olyan, aki a gombokat vagy a műanyagokat birizgálja állandóan, megint más pedig úgy belakja az autót, hogy sosem elég a rekeszből vagy a pohártartóból. Nos, a Civic senkinek nem okoz csalódást: a 2734 milliméteres tengelytáv bőséges teret biztosít öt (vagy inkább négy) utasnak, a jó térérzethez a modern, letisztult, vízszintes tagolású dizájn is hozzájárul. Igényesek a gombok, így például a klíma hagyományos fizikai vezérlői, kifejezetten jó fogású a vaskos, multifunkciós kormány, van két nagy pohártartó, USB csatlakozási- és vezeték nélküli okostelefon töltési lehetőség. Nincs viszont hagyományos váltókar, gombokkal kapcsolhatjuk a kívánt irányt, egyszerű és elegáns a kivitelezés. Közben, mivel a Civic nem titkoltan a Z-generációnak, avagy a „digitális bennszülötteknek” készül, két nagy kijelzővel informál minket, melyek közül a 9 colos központi érintős, a műszerfal pedig alapra a „sima” órákat idézik, ugyanakkor változtathatjuk, hogy azok mit mutassanak. Előbbinek szintén megmaradt a fizikai hangerő-szabályozója, s annak ellenére pofonegyszerű a használata, hogy meglehetősen sok mindent megjeleníthetünk rajta, többek között az e:HEV hajtáslánc működését is nyomon követhetjük. Akár szóbeli utasításokkal is dirigálhatunk neki. Színvonalas az egész, ráadásul a komfort is első osztályú. Még az anyósülés is elektromosan mozgatható, a vezető deréktámasza szintén, a volán is fűthető. Speciel én a bőrkárpitozást nem kérném hozzá, de ízlések és pofonok… Mindemellett a 4551 milliméter hosszú és 1802 milliméter széles kasztni 410 literes csomagtartót rejt, dupla „kalaptartóval” és könnyű bővíthetőséggel.
A nagy energiasűrűségű lítium-ion akkumulátorból, a két kompakt méretű, erőteljes villanymotorból és egy újonnan fejlesztett, kétliteres, Atkinson-ciklusú, benzines erőforrásból összeálló e:HEV hajtáslánc gombnyomásra indul. Aztán semmi, csupán a 10,2 colos, színes, digitális műszerfal mutatja, hogy valami történt. Úgyhogy kiválasztjuk, hogy előre vagy hátra akarunk-e menni, és finoman, csendesen meglódul a Civic. Ez bizony nem VTi. Az e:HEV Honda viszont képes pusztán az elektromos motor és az akkuban rejlő energia használatával elindulni, hiszen, ahogy a Toyota mondaná, ez egy öntöltő hibrid. Városban így sokat mehetünk zéró emissziós módban, hirtelen gázadásnál azért beugrik a benzines egység is, melynek ilyenkor – hibrid üzemmódban - a fő feladata az energiatermelés. Állandó tempónál viszont csak „ő” dolgozik. Nem véletlen az sem, hogy amúgy meglehetősen szaporán szedi a lábait, akarom mondani, hogy jól gyorsul a Civic – 0-ról 100 km/h-ra például 8,1 másodperc alatt -, hiszen a rendszerteljesítménye 183 lóerő, míg a nyomatékcsúcsa 315 Nm. Ám mégis inkább az autó kulturáltsága a megnyerő. Ami részben a speciális szigetelésnek, az Aktív Zajkioltó-, valamint az Aktív Hangszabályzó Rendszernek, másrészt a finom járású, elektromos szervokormánynak köszönhető. Utóbbi a négyféle üzemmódtól függően változtatja a karakterisztikáját, Sport módban természetesen élesebbre vált, ahogy a gázpedál és a hajtáslánc is. De ha már hibrid, én Eco üzemmódban használtam a legtöbbször, nem kell szégyenkezni emiatt a Hondának. Fékezésnél és lassításnál pedig energiát töltünk vissza az 1,05 kWh-s akkuba, a volán mögötti fülekkel szabályozhatjuk a rekuperáció mértékét is. A Hondához illő – na, azért nem Type R - vezetési élményből a futómű is kiveszi a részét, még a nagy kerekekkel is meglepő kényelmet ad, miközben a kanyarokban feltűnően magabiztos. A fogyasztása pedig 5 liter körül alakul. Autópályán és országúton, visszafogott stílusban 4,9 litert evett, kicsit jobban kihasználva a lóerőket, 5,5 liter üzemanyagot igényelt. Ami még mindig nem túl sok.
A pilóta dolgát számtalan menetbiztonsági és vezetőtámogató rendszer könnyíti meg: kifejezetten hasznos az adaptív fényszóró, a nagyobb hatótávú holttér-figyelő, a sávtartó asszisztens és az adaptív sebességrögzítő. Mindez csak a jéghegy csúcsa, van Frontális Ütközésre Figyelmeztető Rendszer (Forward Collision Warning, FCW), Ütközés Erejét Mérséklő Fékrendszer, Torlódásasszisztens s így tovább.
Az Android Auto és Apple CarPlay kompatibilis, Bose hifivel is felvértezett Honda Civic e:HEV Advance 14.499.000 forinttól vihető haza, amihez 3 év Honda Assistance szolgáltatás és 5 év vagy 100.000 km hajtáslánc garancia társul. Azt már az elején lelőttem, hogy kéne. Hogy a Type R-t választanám-e inkább? Az már egy következő történet…
