Friday, 27, Jan, 9:05 AM

Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy akarom-e ezt a tesztautót. A Honda Civic Typ-R-t! Nem mintha bármi bajom lenne a Hondával, vagy neadjisten valami hiba volna a fejemben. Legalábbis remélem! Egyszerűen csak féltettem a jogsimat, meg a pénztárcám tartalmát. De utólag azt mondom, minden vele megtett méter megérte. S még a jogsim is megmaradt!

Két kör után két napig vigyorogtam… de most komolyan! Felejthetetlen élmény volt, mikor Kiss Norbi mellett ülhettem a Slovakiaringen, Michelisszel a hátsó lökhárítónkon… mégis erősen gondolkodtam azon, hogy elkérjem-e a kék Civic Type-R-t! Hogy miért?
Egyrészt a tesztautó közvetlenül a téli hónapok előtt állt csatasorba, s valahogy a Bakony, egy esetleges hóesés, a 310 lóerő, s nem utolsósorban a Magyar Közútkezelő jól ismert munkamorálja nem tűnt túlságosan nyerő kombinációnak. Végül aztán a kemény tél és a havazás elmaradt, az idő meg elszaladt, a tavasz beköszöntével pedig bejelentkeztem egy dízel H-RV-ért. S bár a józanabbik felem óvott a kísértéstől, nem bírtam megállni, hogy rá ne kérdezzek, megvan-e még a Civic Type–R tesztkocsi. Naná, hangzott a válasz, az a kérdés, akarom-e. Most mit lehet erre mondani, hiszen egyszer élünk, és szívem szerint sokkal inkább egy ilyen tesztautót próbálok ki, mint öt dízel crossovert.
Egyébként arra is emlékeztem, hogy a Civic Type-R abszolút konszolidáltan is képes viselkedni, hiszen a korábbi menetpróba részben osztrák felségterületen zajlott, ahol - ismerve az ottani rendőrök jóindulatát és/vagy empátiáját - szabályosan és gyáva nyúlként közlekedtem vele. (Persze közben azért az is felmerült bennem, hogy akkor meg minek a 310 lóerő?!)
Így aztán nem okozott túl nagy meglepetést, hogy a hazautunkat kísérő hatalmas felhőszakadásban - a közel sem száz százalékos gumikkal és a meglehetősen visszafogott tempóval - mennyire keveset fogyasztott a 310 lóerős, kék fenevad. Viszont így is csak félve, meg egy kicsit szégyenkezve merem leírni, hogy 6,8 literes átlagfogyasztást írt ki a fedélzeti komputer, amit meg is örökítettünk az utókornak. Mentségemül szolgáljon, hogy tényleg baromi nagy özönvíz volt, és közel sem voltak 100 százalékosak a gumik, de legfőképp, hogy a kollégám vezetett. (Amúgy én valószínűleg megálltam volna egy pihenőben, s megvárom, míg véget ér a zivatar.) Szóval, a magyarországi sebességhatárokat betartva, nem kell túl sűrűn látogatni a benzinkutakat, de ez még nem jelenti azt, hogy a Honda Civic Type-R átlagos autó volna. Közel sem!
Kezdhetnénk akár a formájával is, de arra majd később visszatérek, inkább csapjunk a lecsóba, s nézzük a vezetőülését, mely egyértelműen a legjobb hely a Type-R-ben. Miként a fotókon is látszik: piros színű és Alcantara borítású, de ami a lényeg, hogy akkora oldaltámaszai vannak, hogy nem árt fitnek lennünk a beszálláshoz. Ha viszont ez sikerült, akkor egy felettébb kényelmes „satuban” találjuk magunkat, bár korábban sosem hittem volna, hogy egy „satu” is lehet kényelmes. Mindenesetre a Civic Type-R pilóta- és anyósülésében nem téma az oldaltartás, fel sem merül bennünk, hogy valamelyik gyorsan vett kanyarban oldalra csúszik a fenekünk vagy a felsőtestünk. Csak ülünk „nyugodtan”, már amennyire a vörös színű +R gomb és a jobb lábunk megengedi!
Azért van hátránya is a zseniális első sportüléseknek, háttámlájukat ugyanis kemény műanyag gerinc borítja, szóval nem túl nagy élvezet mögöttük ülni. Na, bumm, a Civic Type-R nem a hátul ülők autója, még akkor sem, ha a kompakt méretű kocsi helykínálata, valamint a csomagtartójának mérete, s egyáltalán a praktikus mivolta lehetővé tenné ezt. Viszont ki a fene akarná „felesleges harmadikként, negyedikként tartani a gyertyát” egy 310 lóerős kocsiban?! Ugyanakkor a négy kályhacsőben kivezetett kipufogórendszer muzsikája itt különösen intenzív.
Nem mintha az első ülésekben sokkal diszkrétebb lenne a motor és a kipufogó-hang együttese, de ez a hazaúton még nem tűnt fel. Ahogy már írtam, a rossz időjárás miatt nem piszkáltuk az oroszlán bajszát és a +R gombot, ellenben figyelembe vettük a műszerfalon megjelenő, váltásra figyelmeztető nyilakat. A fedélzeti számítógép sokszor irreálisan alacsony fordulaton és sebességnél kérte a magasabb fokozat kapcsolását, ezért kíváncsian vártuk, hogy miként reagál majd a turbós benzinmotor a gangolásra, ám az csak rendületlenül és fegyelmezetten tette a dolgát, mindenféle zokszó és durcás rángatás nélkül. Amennyire zseniális a pilótaülés, legalább annyira elképesztő és univerzális a változó szelepvezérléses erőforrás. És ekkor sem gyenge!
Mindig nem eshet az eső, nem mennydöröghet az ég Veszprémben – ha a szél fúj is -, egyszer csak kisüt a nap, s eljön a mi időnk, midőn az égzengés és földindulás szerepét átveszi a Civic Type-R. Ami erős negyed gázzal, még erősebb fél gázzal, mi lesz itt, ha megnyomjuk a +R gombot. Azt bizony nehéz leírni. Legutóbb könnyebb volt, a versenypálya több mindent megengedett képmutató mellébeszélés nélkül.
Mert az szinte hihetetlen, hogy a beélesített Honda Civic Type-R mit nyújt gyorsulás, kanyarsebesség, stabilitás és hang terén. Gyenge pontként csak a már jócskán leradírozott gumiabroncsokat említhetem… Időnként kétségbeesett visítással próbáltak meg az aszfaltba kapaszkodni, ám erre padlóig nyomott gázpedál mellett, a brutális mennyiségű lóerő és nyomaték miatt esélyük sem volt. Kettesben és hármasban sem. Aztán amikor sikerült, a Civic Type-R „robbant” és kilőtt, mindegy, hogy mennyit mutatott a „vörös ködbe borult” kilométeróra és a fordulatszámmérő, veszett vaddisznóként csörtetett előre. Addig ameddig akartuk, akár a végsebesség eléréséig!
A közlekedés többi résztvevője ilyenkor (szó szerint) kikerülendő akadállyá silányul, az előzések másodpercekig tartanak, a diktálható tempó egyszerűen ész- és jogsi-vesztő. S jöhet a kanyar, jobbos, balos, netán S, az autó azt teszi, amit akarunk. Mindezt elsőkerék-hajtással!
A futóműről szintén csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, mondjuk, a 8-as gyorsforgalmi út Veszprémből Budapest felé menő kivezető szakaszát jobb elkerülni vele. (De mivel nem?!) Nem betonkemény, csak érthető és megbocsátható módon rázós, de leginkább hihetetlenül stabil és sok benne a tartalék. A kormány és a fék meg mintha az agyunk egyik-másik mechanikai nyúlványa lenne, miközben a váltókar rövid utakon, kis erővel, villámgyorsan tologatható. S akár még órákig folytathatnám a lelkendezést, a sztorizást, hiszen szinte minden egyes gázadás, kanyar élvezet az elsőkerék-hajtású Honda Civic Type-R-rel, nem utolsósorban a korábban emlegetett, hangos „kályhacsöveknek” is hála.
Utóbbiak amilyen jól szólnak, annyira látványosak is. Mégis, a hátsó szárny kialakítása az, ami mindent visz…már-már valószerűtlen, hogy egy utcai szériaautón ilyen légterelő idom legyen, hozzá képest még a jócskán kiszélesített első sárvédő is „kismiska”. Egyébként minden formaelemnek megvan a maga funkciója, vagyis nem elszállt agyú japán tervezők öncélú játéka a harcias karosszéria. A külsejéhez képest a Type-R utastere egészen szolid, már amennyire egy űrhajó belseje visszafogott lehet. Persze, lényegében a műszerfal ugyanaz, mint a többi Civicben, viszont a +R gomb vörösbe öltözteti, illetve a fedélzeti számítógép új funkciókkal gazdagodott. Mutatja például az autóban fellépő gyorsulási erőt, mérhetjük a sprintet és a köridőket, s így tovább. A jó fogású volán középállását piros betét jelzi, a sportos hangulatot kontrasztos díszöltések fokozzák. A zseniális sportülésekről pedig már volt szó, ugye?
Aligha sikerült mindent elmesélnem a Honda „utcai versenyautójáról”, a Civic Type-R-ről. Ráadásul eléggé szubjektívre sikerült a teszt, de az vesse rám az első követ, aki egy ilyen autóban képes lenne megőrizni a hidegvérét és az objektivitását. Én talán nem is akartam… ahogy az elején a tesztautót sem! Utólag azonban újra csak azt mondom, minden együtt megtett méter megérte. Az utolsó fillérig!

hondacivictyper2016
hondacivictyper2016a
hondacivictyper2016b
hondacivictyper2016c
hondacivictyper2016d
hondacivictyper2016e
hondacivictyper2016f
hondacivictyper2016f01
hondacivictyper2016g
hondacivictyper2016gy
hondacivictyper2016gy01
hondacivictyper2016gy02
hondacivictyper2016h
hondacivictyper2016h01
hondacivictyper2016h02
hondacivictyper2016i
hondacivictyper2016j
hondacivictyper2016k
hondacivictyper2016k01
hondacivictyper2016k02
hondacivictyper2016l
hondacivictyper2016ly
hondacivictyper2016m
hondacivictyper2016m01
hondacivictyper2016m02
hondacivictyper2016n
hondacivictyper2016n01
hondacivictyper2016n02
hondacivictyper2016n03
hondacivictyper2016n04
hondacivictyper2016o
hondacivictyper2016o01
hondacivictyper2016p
hondacivictyper2016q
hondacivictyper2016q01
hondacivictyper2016r
hondacivictyper2016s
hondacivictyper2016sz
hondacivictyper2016t
hondacivictyper2016t01
hondacivictyper2016ty
hondacivictyper2016u
hondacivictyper2016u01
hondacivictyper2016u02
hondacivictyper2016v
hondacivictyper2016w
hondacivictyper2016x
hondacivictyper2016y
hondacivictyper2016z
hondacivictyper2016zs
hondacivictyper2016zs01
hondacivictyper2016zs02
hondacivictyper2016zs03
hondacivictyper2016zs04

 


 

   Email:  [email protected]

Teszt

Történelem