Sidebar

Friday, 02, Dec, 4:27 PM

Bármennyire is vágytam rá, az erősebb változatot nem kértem el. Féltettem a pénztárcámat, illetve a tartalmát; 340 lóerővel nem lehet csak úgy büntetlenül autózni, ha máshol nem a benzinkútnál fizetni kell az élvezetért. Úgyhogy, mikor megjelent a gyengébb Supra, örültem, mint majom a farkának. S ezt a tesztautót nem hagytam ki!

Tulajdonképpen már az első mondatommal önellentmondásba keveredtem, hogy vágyhatnék én egy japán kocsira… ,mert valójában úgy vagyok a távol-keleti, az ázsiai autókkal, hogy jó, hogy vannak, de ha nem lennének, akkor sem esnék kétségbe. S bevallom, az évek során sokat finomodott a véleményem, régebben jóval radikálisabban fogalmaztam. Mondjuk még ma sem mozgatják meg túlzottan a fantáziámat, de azért akadnak kivételek. Ilyen például a Mazda3 vagy az aktuális tesztalany, a Toyota Supra.
Érdekes, mert a régi Suprák nem hatottak meg. Még akkor sem, amikor bejöttek a „Fast and Furious” filmek, és Paul Walker egy narancssárga MK4-essel tolta. Toretto 1970-es Chargere inkább kellett volna. Aztán 2019-ben kijött az új generáció, immár az ötödik, és teljesen levett a lábamról. De totál! Közben meg sok fanatikus Toyota és/vagy Supra rajongó azon fanyalgott, miért a BMW-vel közösen kellett megcsinálni, Supra így még egyáltalán?! Engem ez nem érdekelt! Viszont látni akartam élőben, tényleg ugyanolyan jól néz ki, mint a képeken? Aztán végig akartam simogatni a csodás idomait, le akartam fotózni a meztelen valóságában. Poszterre vele! Minden más csak plusz öröm.
És igen! A való életben legalább annyira zseniális, mint a fotókon! Nehéz eldönteni, hogy melyik részlete a legmenőbb, a végtelenül hosszú gépháza éppúgy versenyben van az első helyért, mint az utat felszántó, agresszív első spoilere, a zagatósan púpos tetőíve, vagy a csábítóan domborodó sárvédői az égbe meredő kacsafarokkal egyetemben. De nemcsak az alkotóelemeiben érdekes a Toyota Supra dizájnja, az is hihetetlen, hogy milyen szerves egésszé áll össze a sok-sok „apróság”. S miközben teljesen modern, naprakész, 21. századi, tökéletesen illeszkedik a négykerekű japán legenda történetébe, felidézve a negyedik nemzedék szellemiségét is. Úgyhogy simán megbocsátható neki, hogy arányaiban emlékeztet a BMW testvérmodelljére is. Bizonyos szögből pedig a Viper állatias szépségét, vadságát adja vissza.
Általában nem szoktam ennyit foglalkozni az autók formájával, de a Supra mellett lehetetlen szó nélkül elmenni, s nem bírtam ellenállni neki. Még most is gyakran előfordul, hogy elő-előveszem a képeit, s nézegetem…
Ígérem, a belsejéről nem fogok ennyit ömlengeni, különben benn jobban látszik a bajor-rokonság. Ám végeredményben a volán közepét Toyota-embléma díszíti, a fejtámlával egybeépített, Alcantara borítású sportülések kiválóak, a digitális műszerfal informatív, a központi kijelző úgyszintén, utóbbiban van 3D-s navigáció, tolatókamera segédvonalakkal és négyhangszórós audioberendezés. Kell ennél több egy vérbeli kupéba?! Ugyan már! Mivel azonban a 21. században, a digitális korban élünk, muszáj telepakolni az autókat mindenféle kütyükkel, alkalmazásokkal és funkciókkal. Többek között feltétlen szükségünk van USB csatlakozóra, tempomatra, kétzónás klímára, ülésfűtésre, intelligens kulcsrendszerre, elektromos deréktámaszra… Egy Suprában! Anno a Catherhambe – szinte - csak egy cipőkanál segítségével lehetett beszállni, és a kormányon, a puritán üléseken, az egyszerű körműszereken, a pedálokon meg néhány kapcsolón kívül tényleg nem volt semmi benne. Mégis micsoda élményt jelentett! Hozzá képest a Toyota Supra maga a komfort netovábbja, pedig hát valljuk be, a Toyota Supra is csak 1299 milliméter magas. Két ember azért a „buborékok” alatt simán elfér, noha a lőrés-szerű oldalablakok a sötét kárpitozással karöltve meglehetősen intim hangulatot teremtenek. A magas kardánalagút és az „erős” küszöbök ugyancsak hozzájárulnak a sportautós karakterhez. A csomagtartó 290 literes, amely nem is rossz! De könyörgök! Kit érdekel?!
Persze, a lényeg a motorháztető alatt rejtőzik. Kár, hogy már a teszt elején elárultam, hogy a gyengébb verzió járt a szerkesztőségünkben, igaz, 258 lóerős csúcsteljesítményével és főképp 5,2 másodperces gyorsulásával nincs mit szégyenkeznie a Suprának. Amúgy meg, ha nincs pénzem banánra, akkor mit akarok. S most essünk túl a „mondandóm” legszomorúbb részén, a gyengébb idegzetűek inkább ugorjanak pár sort lejjebb, mert durva lesz: 7,2 literes átlagfogyasztással vittem vissza a gépet a 2 literes, turbófeltöltéses, hátsókerékhajtású kupét az importőrhöz. Meg sem mertem mutatni, inkább lenulláztam a számítógépet, nehogy valaki meglássa. A gyári kombinált adat is több ennél, pedig azt általában szakadékba lefelé, hátszéllel mérik: 7,4 litert ír a prospektus, amiből világossá válik, hogy mennyire nem a száguldásra koncentráltam. Szegény ember Supra kalandja.
Nyilván kipróbáltam, hogy gyorsul a Toyota, nem is egyszer, kétszer; el tudnám viselni állandóra. Ahogy a hangját is, izgalmas, pedig nem is sorhatos a motor. Ám a négyhengereshez szerencsére egy dübörgő sportkipufogó és egy aktív hanggenerátor is kapcsolódik, ez esetben szerencsés kombinációban. A Supra sport módban nagyon éles, a kormány szinte a gondolatainkat követi, a feszes futómű – az ideális súlyelosztásnak is hála - kanyarokban, szerpentineken is hihetetlenül stabil és kiszámítható, az 1550-es fordulatszámtól jelentkező 400 Nm-es nyomaték pedig mindig robbanásra kész… Ezért a kézzel is kapcsolható nyolcfokozatú ZF váltónak sincs nehéz dolga, gyorsan és finoman, máskor meg észrevétlenül dolgozik. Nem csoda, hogy a Supra - normál állásban - „hétköznapi” autóként is bevált, habár eredetileg biztos nem erre szánták a fejlesztői. Egy újabb érdektelen, felesleges adat: a 4379 milliméter hosszú sportkocsi fordulókörének átmérője 10,4 méter.
Mindenesetre rengeteg biztonsági berendezéssel felszerelték, melyek – valljuk be - bármikor jól jöhetnek. Így például a menetstabilizáló, az elektronikus kipörgésgátló, a gyalogos és biciklis felismerő PCS, radaros automata fék, a sávelhagyásra figyelmeztető segéd, az automata távfény vagy a táblafelismerő.
Viszont senki sem ezek miatt ül bele a Suprába. Én a formája miatt imádom, Nobuo Nakamura vezető formatervező vitathatatlanul remekművet alkotott. Mások a menettulajdonságaiért vagy a nevéért rajonganak, ami tuti, hogy a Supra MK5 ismét legenda lehet. Még ha egy kis idegen segítséggel is. A 18 colos könnyűfém kerekeken gördülő, Dynamic felszereltségű, 2.0 Turbo benzines Supra listaára 25.275.000 forint. Kár, hogy nem telik rá, el tudnám nézegetni a garázsomban.

toyotagrsupradynamic2022
toyotagrsupradynamic2022a01
toyotagrsupradynamic2022b
toyotagrsupradynamic2022c
toyotagrsupradynamic2022c01
toyotagrsupradynamic2022cs
toyotagrsupradynamic2022d
toyotagrsupradynamic2022dz
toyotagrsupradynamic2022dzs
toyotagrsupradynamic2022dzs01
toyotagrsupradynamic2022e
toyotagrsupradynamic2022e01
toyotagrsupradynamic2022f
toyotagrsupradynamic2022g
toyotagrsupradynamic2022gy
toyotagrsupradynamic2022gy01
toyotagrsupradynamic2022h
toyotagrsupradynamic2022i
toyotagrsupradynamic2022j
toyotagrsupradynamic2022k
toyotagrsupradynamic2022k01
toyotagrsupradynamic2022l
toyotagrsupradynamic2022ly
toyotagrsupradynamic2022ly01
toyotagrsupradynamic2022m
toyotagrsupradynamic2022n
toyotagrsupradynamic2022ny
toyotagrsupradynamic2022ny01
toyotagrsupradynamic2022nyito
toyotagrsupradynamic2022nyito01
toyotagrsupradynamic2022o
toyotagrsupradynamic2022p
toyotagrsupradynamic2022q
toyotagrsupradynamic2022q01
toyotagrsupradynamic2022r
toyotagrsupradynamic2022s
toyotagrsupradynamic2022sz
toyotagrsupradynamic2022sz01
toyotagrsupradynamic2022sz02
toyotagrsupradynamic2022t
toyotagrsupradynamic2022ty
toyotagrsupradynamic2022u

 


 

   Email:  [email protected]

Teszt

Történelem