Ford Capri - „Az autó, amit megígért magának”

1969 volt az az év, amikor Neil Amstrong első emberként a Holdra lépett. 1969 volt az az év is, mikor körülbelül 500.000 ember ünnepelte a zenét és a békét Woodstockban. És 1969 volt az az év, mikor levegőbe emelkedett a legelső Boeing 747. És igen, ez volt az az év, pontosan fél évszázaddal ezelőtt, amikor Európa útjain megjelent a Ford vadonatúj kupéja, a Capri.

„Az autó, amit megígért magának” – reklámozta a Ford a Caprit, s nem vitás, hogy a marketingesek nagyon beletrafáltak. A fastback coupe karosszériával érkező újdonságot ugyanaz az amerikai Philip T. Clark tervezte, aki a Mustang születésénél is bábáskodott, ráadásul a Capri nem titkoltan a pony car európai párja lett, annak stílusát, örökségét továbbvíve. Így nem csoda, hogy az ígéretet több, 1.800.000 ember valóra váltotta, s a Capri 17 éven, s három modellgeneráción át sikeres maradt. S hogy mi volt a titka?
Nyilvánvaló, hogy az egyik kulcs a Mustang-szellemisége volt, vagyis a Ford Európában is szeretett volna egy olyan karakteres, népszerű sportkupét meghonosítani, mely széles rétegek számára elérhető. Így a Ford Cortina MK2 műszaki alapjaira épülő sportkocsi széles teljesítményspektrumot lefedő motorkínálattal érkezett meg Belgiumba, az 1969-es Brüsszeli Autószalonra. S addigra a kezdetben Colt név alatt futó projektből Capri lett.
A Ford az Egyesült Királyságban (Halewood, Dagenham) és Németországban (Saarlouis, Köln), illetve Belgiumban (Genk) is gyártotta a modellt, piactól függően eltérő motorokkal. A britek 1,3-as és 1,6-os sor négyes Kent motorok közül választhattak, míg máshol a Taunus V4-es motorjai kerültek a Capriba, 1,3-as, 1,5-ös és 1,7-es változatban. A csúcsmodellekben mindenhol 2 literes egységek dolgoztak, ám a németországi példányoknak két hengerrel több jutott (Cologne V6 vs. Essex V4). Mint számos technikai megoldását, a futóművét is a Cortina második nemzedékétől kölcsönözte: hátul merev híd dolgozott, laprugókkal és rövid lengőkarokkal, előre pedig modern McPherson rugóstagokat építettek be a mérnökök. Emellett a Capri fogasléces kormányművet, illetve biztonsági kormányoszlopot kapott, utóbbi ütközés esetén összecsuklott, hogy minél kisebb sérülést okozzon a pilótának.

A kedvező fogadtatás ellenére a Ford nem állt le a fejlesztéssel, egyre erősebb, nagyobb teljesítményű erőforrásokat illesztettek a hosszú gépháztető alá, ezzel párhuzamosan a motorsport világába is belekóstolt, valamint a világ más tájain is árusítani kezdték. Ausztráliába már 1969-ben eljutott, egy évvel később pedig az amerikai és dél-afrikai kereskedésekben is feltűnt a Capri. Ezeken a helyeken a Pinto 2.0 literes négyhengeres erőműve helyettesítette a gyengébb európai motorokat, Dél-Afrikában pedig a Perana kiadás 4,3 literes V8-assal büszkélkedhetett. Az Egyesült Államokban még a Ford emblémát is leszedték a Capriról, s a „szexi európai” becenévre hallgató modell kizárólag a konszernhez tartozó Lincoln-Mercury hálózatban volt megvásárolható. Még Japánban is forgalmazták. 1971-től olyan extrák jelentek meg az autóban, mint a Mustanggal való rokonságra utaló hátsó ablakrács, a nyomógombos rádió vagy a fűthető hátsó ablak.
fordcapri2aJött azonban az 1973-as olajválság, mely némiképp megfékezte a Capri lendületét. Az emberek használhatóbb, praktikusabb autókra vágytak, így a Ford európai sportkupéjának második generációja tágasabb utastérrel, rövidebb motorházzal, fejlettebb műszerfallal, valamint több biztonságot nyújtó féktárcsákkal és kisebb volánnal vágott neki a pályafutásának – 1974-ben. S bár kifejezetten megbízhatónak számított, mégsem ért el olyan remek értékesítési eredményeket, mint az elődje. 1978-ban le is cserélték, azonban a jóval aerodinamikusabb formájú harmadik nemzedék sem tudta visszanyerni a modell eredeti dicsfényét. 1986-ban ért véget a gyártása, hivatalos utód nélkül. Ugyanakkor azóta is számtalan autórajongó vágyik arra, hogy birtokolhassa, vezethesse és élvezhesse Európa egyik legnépszerűbb sportkocsiját.
fordcapri50thanni21A modell 50. születésnapjára a Ford egy új videót készített, amelyben egy ritkaságnak számító RS2600 Capri hosszú nosztalgia-túrára indul: szülőhelyéről először az Eifel-hegység erdőibe vezet az útja (itt tesztelték az autó prototípusát), majd a belgiumi Spa és a holland Zandvoort versenypályák következnek, ahol a Caprik legendás győzelmeket arattak.

“A Capri volt az az autó, amivel az átlagember is valóra válthatta az álmait,” mesélte el Steve Sutcliffe újságíró, aki végigvitte a klasszikus Fordot ezen az emléktúrán. “Elég volt beülni a volánja mögé, és az ember máris jól érezte magát – és ez azóta sem változott. Ez az autó tényleg a vezetés vegytiszta örömét kínálja.”
fordcapri50thanni30A filmben szereplő Capri a Ford saját, gyári gyűjteményéből származik; a V6-os motorral hajtott autó több mint 700 kilométert tett meg a hatnapos forgatás alatt, sőt pár kört még a Zandvoort pályán is lefutott. A 47 éves gép egyszerűen lenyűgözte a stábot. “Beleszerettem ebbe az autóba, totál belezúgtam,” vallotta meg Sutcliffe, beismerve, hogy a Capri még ma is pontosan az a gép, amire egy igazi autórajongó vágyik.

Pin It