MINI Cooper - Az élménydús vezetés szimbóluma

London külvárosából a Formula 1-be, és még azon is túl? A MINI Cooper történetének rövid áttekintése azonnal egyértelművé teszi, hogy a tradicionális brit kisautót és tervezőjét, John Coopert miért emlegetik az élménydús vezetési élmény úttörőjeként, illetve szimbólumaként.

A nagy-britanniai főváros Surbiton kerületében lévő telephely maga lehetett a földi paradicsom a kézügyességgel megáldott autórajongók számára a II. világháború után: fémhulladékok, autóalkatrészek és gumiabroncsok mindenfelé, ehhez jön még egy elhivatott apa, aki a garázsában autókat és motorkerékpárokat épít. Ráadásul az emberekben gyorsan feléledt a versenyzés iránti vágy, egymás után jelölték ki az ország versenypályáit és sorra rendezték a futamokat. A tehetséges és ambiciózus John Cooper itt szerezte meg páratlan versenyautó-mérnöki karrierjének alapjai. Mindössze 23 éves volt, amikor apjával, Charles-szal 1946-ban megalapították a Cooper Car Company-t, amely hamarosan sikeres Formula 3-as és Formula 2-es gépeket fejlesztett és épített. A fiatal fiú találékonysága aztán egy új típusú Formula-1-es versenyautó megépítésében csúcsosodott ki: ebben az erőforrás nem a pilóta előtt dolgozott, ahogy akkoriban szokás volt, hanem mögötte. 1958-ban John Cooper már ilyennel ünnepelte első győzelmeit, majd Jack Brabham 1959-ben és 1960-ban is világbajnok lett a jövőbe mutató formaautóval, ezzel pedig a középmotoros elrendezés végleg meghonosodott az motorsportok királykategóriájában. John Cooper csapata egészen az 1960-as évek végéig aktív maradt a Formula-1-ben, leghíresebb pilótái közé tartozott – Jack Brabham mellett – Sir Stirling Moss, Bruce McLaren és Jochen Rindt is.
Jóllehet, Formula-1-es versenyautói már a múltba vesztek, John Cooper öröksége a sorozatgyártásban kínált sportos vezetési élmény terén még ma is virágzik. Itt is minden egy remek ötlettel kezdődött: miközben John Cooper azzal volt elfoglalva, hogy nyomot hagyjon a formaautók nagydíjain, addig egy másik rendkívüli mérnök, Alec Issigonis egy új kisautót fejlesztett ki a British Motor Corporation (BMC) számára. Alig több mint háromméteres karosszériahosszával elképesztően sok helyet kínált a klasszikus Mini a négy utasának és csomagjaiknak, mivel Alec Issigonis keresztbe építette be az erőforrást, a sebességváltót pedig közvetlenül alá. A karosszéria sarkaiba tolt kerekek és a rövid túlnyúlások pedig a kiváló vezethetőségről és lélegzetelállítóan agilis kanyarvételi tulajdonságokról gondoskodtak. Ám a maximális teljesítménye csupán 34 lóerő volt.
MINIhistory16Miközben Alec Issigonis elsősorban egy olcsó és gazdaságos, mindenki számára elérhető járművet tartott szem előtt, addig John Cooper a klasszikus Miniben rejlő sportos lehetőségekre helyezte a hangsúlyt. A két zseni már a közös versenytevékenységek során összeismerkedett, amely később üzleti kapcsolattá, idővel pedig bensőséges barátsággá érett köztük. Mindezek ellenére sok beszélgetésre és meggyőzésre volt szükség ahhoz, hogy érdemben is előtérbe helyezzék a klasszikus Mini dinamikus karakterét. A BMC igazgatóságának beleegyezésével John Cooper első ízben egy 1000 darabos kisszériát építtetett. Ezekben a módosított, alig 1,0 literesre növelt hengerűrtartalmú erőforrás már 55 lóerő csúcsteljesítményre volt képes, ami 135 km/órás végsebességhez volt elegendő. John Cooper mindemellett kisebb áttételű sebességváltót, pontosabban vezetett váltókart, az első kerekeknél pedig tárcsafékeket és szélesebb gumiabroncsokat is alkalmazott. De a színkontrasztos fényezésű tető és a kéttónusú utastér is külön vonzerőt jelentett. Így született meg az első Mini Cooper 1961 szeptemberében.
MINIhistory03Már az első reakciók is mámorítóak voltak, csupán egy kívánság maradt beteljesületlen: a még több lóerő. John Cooper és Alec Issigonis ezért tovább „berhelték” a még mindig aprócska motort, ezáltal az 1071 köbcentiméteres egység már 70 lóerőt adott le. A klasszikus Mini sportkarrierjének ezután a kifinomult futómű-technológia adott újabb fontos lökést: Alec Issigonis a kormánymű és a kerékfelfüggesztés területén is új utakat járt be: a hajtási befolyást homokinetikus kardáncsuklók csökkentették, az iránystabilitását meg a hátsó tengely segédváza javította. Eközben a gumiból készült felfüggesztések és a kis teleszkópos lengéscsillapítók finom rendszerreakciókat és progresszív rugózást garantáltak.
MINIhistory13A Mini Cooper nem pusztán az autórajongókat nyűgözte le, de a versenypályákon és a ralifutamokon is sikert sikerre halmozott, hogy aztán a Monte Carlo Ralin örök legendává érjen. A finn Rauno Aaltonen már 1963-ban kategóriagyőzelmet ünnepelt, ám a rákövetkező években abszolút győzelmeket aratott a Cooper S. Nem véletlen, hogy a John Cooper név meghatározó lett a rajongók körében, s az ilyen elnevezésű teljesítménynövelő csomagok az 1970-es és 1980-as években is hatalmas népszerűségnek örvendtek.
MINIhistory091994 elején a BMW felvásárolta a Rover Group-ot, amely a MINI márka számára is teljesen új távlatokat nyitott. Az 1997-es Frankfurti Nemzetközi Autószalonon bemutatkozott a MINI Cooper tanulmánya, az egyedülálló brit kisautó új kiadásának előfutáraként. A tradicionális járműkoncepció modern újraértelmezéseként a nóvum az előd klasszikus értékeit a XXI. század küszöbén érkező új autókkal szemben támasztott követelményekkel ötvözte. Az új 115 lóerős MINI 2001 tavaszán látott napvilágot, a 163 lovas Cooper S pedig a 2001 őszén tartotta a premierjét.
MINIhistory11Amikor az ezredforduló táján a modern MINI fejlesztésén dolgozott, Mike Cooper a családjában felhalmozott összes járműépítési szaktudást latba vetette. John Cooper fia szenvedélyesen kötelezte el magát a MINI kiváltképp sportos kiadásai mellett, a következő években így a hagyományokkal átszőtt kapcsolat még szorosabbá vált. 2007 elején a BMW Group megvásárolta a John Cooper Garages márkajogait, a megállapodás eredményeként pedig a John Cooper Works márka 2008-tól hivatalosan is a MINI márka részévé vált. A MINI volánja mögött átélhető maximális erőt és teljesítményt azóta a rendkívül sportos MINI John Cooper Works modellek képviselik.

Pin It