Szögezzük le rögtön az elején: a Range Rover Evoque Convertible földi létét nehéz ép ésszel „felérni”. Nem azért, mert felettébb drága és még annál is feltűnőbb, a gyakorlati értéke pedig a nullához közelít, hanem leginkább amiatt, hogy felrúgja a konvenciókat, és nemigen fér bele a hagyományos keretek közé. Szóval, az alábbiakban egy igazi polgárpukkasztó ipari műremekről mesélek – hedonisták figyelem!
Mi mással kezdhetnénk egy ilyen márka új típusának bemutatását, mint egy kis történelemmel, hiszen históriája az 1949-ig nyúlik vissza, amikor Carlo Abarth úgy gondolta, saját fejlesztésű, versenyre szánt alkatrészekkel látja el a Fiat modelljeit. A kezdet nem is volt nehéz, az alapítás évét 18 győzelemmel zárta az Abarth. Sőt, a tesztünkben szereplő 124-es modell elődje is sikere született, már az első évében, 1970-ben megnyerte az olasz bajnoki címet az 1438 köbcentis motorral hajtott Sport Spider.
1997-ben a sportkocsi rajongók jó része heves szívdobogást kapott az első generációs Civic Type R műszaki adatainak láttán, hallatán. Ami nem is csoda, hisz a könnyű építésű és puritán hangszigetelésű „hot hatch” gépházteteje alatt rejtőző vagy inkább - rendeltetésszerű használat esetén - üvöltő 1.6 literes szívó benzinmotor csúcsteljesítménye elérte a 185 lóerőt - 8200-as fordulatszámon. Az igencsak pörgős erőforrás 116 LE/literes literteljesítménye pedig a mai napig ritkaságszámba megy a szériaautók között. Ehhez képest a 2017-es kiadású, teljesen „átlagos”, Honda Civic vezetője ugyanennyi lóerővel gazdálkodhat, csakhogy az esetében egy másfél literes turbós benzines a felelős ezért.
Hosszú, tekintélyes gépháztető, sportosan rövid és magas (kacsa)far, szúrósan magabiztos pillantás, erőt sugárzó vesék és nyújtott tengelytáv – minden egyben van az új ötös limuzinon ahhoz, hogy a klasszikus BMW-k közé sorolják. Ám a lemezek alatt... a G30-as széria új utakon jár. 2 literes dízelmotorral és Sportline kivitelben teszteltük.
Vagy nélküle. Mert a Citroën C3-at a színes – a fekete is az -, oldalvédő „lufik” nélkül is megvásárolhatjuk akár. Ránk bízza a francia márka, hogy akarjuk-e vagy sem. Mi biztos, ami biztos kértünk rá; az airbumpos, kétszínű kisautó 1.2-es PureTech motorral vendégeskedett a szerkesztőségünkben.
Miközben a kollégám egy 350 lovas Focus RS-sel randalírozott az utakon, én egy – mindössze – 100 lóerős, EcoBoost motoros Fiestával koptattam a Balaton-felvidék és Veszprém megye aszfaltcsíkjait. Nem mintha valami baj lett volna ezzel a kiskocsival, de azért érzik a különbséget, ugye? Focus RS vs. Fiesta 1.0 EcoBoost; 350 lóerő a 100 ellen. Nem mondom, hogy minden este – amíg a két kocsi az AutósVilágnál vendégeskedett – zokogva bújtam ágyba... A bajt a tesztautókat szállító AUTÓ-NEXUS Ford Store kedves munkatársa is érezhette, aki egy Focus ST-vel próbálta meg helyretenni a lelki békémet. Mindjárt kiderül, hogy sikerült-e neki!
Hátulról - a lámpái miatt - pedig egy kicsit „béemvés”. De leginkább egy, a kategóriáját meghazudtolóan komoly kisautó, nagyon kulturált működéssel és kielégítő felszereltséggel. 1.0 literes TSI motorral és Comfortline felszereltséggel teszteltük.
A Volvo 2008-ban azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2020 után senki ne szenvedhessen súlyos vagy halálos balesetet egy új, általuk gyártott gépkocsiban. Akkor – sőt, számomra még néhány nappal, héttel ezelőtt is - igen merésznek tűnt ez a vállalás. Aztán kipróbáltam az új XC60-ast.
A 2012-ben bevezetett, eredeti CX-5 volt a Mazda első olyan modellje, s nem mellesleg kompakt szabadidőjárműve, amelyben megtalálható volt az összes SKYACTIV technológia, valamint érvényesült az autógyártó új designfilozófiája. A megújított modell még ezen is csavart egyet: apró, finom módosításokkal még kellemesebb vezetési élményt és látványosabb formát kínál.
Sok-sok ezer kilométeren, hegyen-völgyön és országhatárokon át nyúztuk a Dacia hétszemélyes, dízelmotoros egyterűjét, a Lodgyt. S ha tehetnénk, újra őt választanánk!
A négykarikás márka új SUV-modellje az Audi-limuzinok sportosságát sokoldalú karakterrel és széleskörűen variálható utastérrel kombinálja. Legyen szó a connectivity, a gazdaságosság vagy éppen a vezetői segédrendszerek területéről – az Audi Q5 ismét mércéül szolgál piaci szegmensében.
Crossover. Egy évtizeddel ezelőtt még fogalmunk sem volt ezen angolszász kifejezés autóipari jelentéséről, ma pedig az autót vásárlók lassan fele ebből a szegmensből választ magának járművet. A szó maga keresztezést jelent, amit autóra fordítva úgy tudunk a legjobban szemléltetni, hogy több kategória legjobb tulajdonságait próbáljuk összevegyíteni egy új modellbe. A legtöbb crossover általában az egyterűek és a terepjárók jó tulajdonságait próbálja összemosni: hatalmas belső tér, nagy csomagtartó, emelt üléspozíciók és bizonyos fokú terepjárási képességek. A Renault szerencsére elég korán reagált ezen piaci trendre és jelenleg három méretben kínál crossover modellt: Captur, Kadjar és Koleos néven. Ezzel a három modellel gyakorlatilag le is fedik a piacot méret és terepjáró képesség tekintetében.
RF vagyis „reatractable fastback”, azaz lenyitható kupétető, melynek köszönhetően mindössze 45 kilogrammal nehezebb az autó, mint a hasonló motorral és felszereltséggel kapható roadster. Ezzel a divatos és praktikus modellel értelmezte újra a Mazda azt a negyedik generációs MX-5-öst, amely időközben elnyerte a 2016-os világ év autója, valamint a 2016-os világ év formaterve díjakat.
Ígérem, nem „mondom” el még egyszer a „csupafej” kisfiú karácsonyáról szóló viccet, azért be kell, hogy valljam, a Volkswagen Passat tesztautó láttán azonnal beugrott a poénja. Megint... De legalább nem dízel, nem fekete vagy barna!
