Dacia Lodgy 1.5 dCi - Mert megérdemli

by Mészáros Gergely

Sok-sok ezer kilométeren, hegyen-völgyön és országhatárokon át nyúztuk a Dacia hétszemélyes, dízelmotoros egyterűjét, a Lodgyt. S ha tehetnénk, újra őt választanánk! 

dacialodgy15dci21Szögezzük le rögtön az elején: a Dacia Lodgy nem a világ legjobb, legkényelmesebb autója, arra nyilván ott van a Rolls-Royce Phantom, a Mercedes-Benz S-osztály, vagy éppen kinek melyik luxus- esetleg sportkocsi a kedvence. Természetes az is, hogy közel sem hibátlan. Mégis mindig teljesen tudatosan esett rá a választásunk, mert a román-francia buszlimuzin képes volt kielégíteni a hosszú, sok – öt vagy hat- személyes utazásainkhoz kapcsolódó legkülönfélébb igényeinket.
Elsősorban nyilván a mérete, illetve a jó térkihasználása miatt voksoltunk rá. Igaz, első közös utunk előtt akadtak szkeptikus hangok a csapat részéről szép számmal: „kicsi lesz”, „nem fogunk elférni benne”, „mi lesz a csomagokkal”, melyek aztán a bepakolás során elhalkultak, az utazás kezdetére pedig teljesen eltűntek. Ahogy az olaszországi nyaraláshoz, svájci kiruccanáshoz összekészített holmink is a kocsiban, semmi és senki nem maradt otthon végül. Pedig tény, hogy a Dacia Lodgy - a méreteit tekintve - egy kilencszemélyes Opel Vivaro/Renault Traffic pároshoz képest kicsi. „Mindössze” 4,5 méter hosszú, 1,75 méter széles és 1,68 magas, vagyis a magasságát leszámítva abszolút személyautós léptékű. Ez azonban a közlekedésben, különösen a városi forgalomban számos kézenfekvő előnyt jelent, hiszen közel sem mindegy, hogy egy „furgonnal” vagy egy személykocsival indulunk útnak.
Ráadásul kifejezetten jó a hétszemélyes utastér beosztása. Három sorral persze a csomagtartó inkább magas, mint mély, a befogadóképessége pedig nem túl nagy, hiába, a Dacia sem képes csodákra. Fedele gyerekkorom Wartburgjait idézve hagyományos gombnyomásra nyílik, mélyről magasra, alacsony rakodóperemmel. Mindennek tetejébe a harmadik üléssor csak egyben vehető ki az kabinból, úgyhogy ilyenkor marad az ülésre és a sorok közé pakolás lelhetősége, (ami biztonsági szempontból közel sem ideális.) Ezt leszámítva viszont az utasoknak kifejezetten jó dolguk van, még a leghátsó traktusban is. Ugyanis ott sem szükségüléseken kell kuporogni, bőven van lábhely, a magasság normális, vagyis a térdek sem koccannak az ember homlokának egy-egy nagyobb úthibán. Van pohártartó és rekesz az oldalsó könyöktámaszban, az ablak kitámasztható, s még a beszállás is könnyű viszonylag az előrehajtható „jobb kettőnek” köszönhetően.
dacialodgy15dci31A középső sorban három utas fér el – akár gyerekülés + két felnőtt kombinációban is -, itt az egyetlen hibapontot a térddel (és véletlenül) letekerhető ablakmozgató-kurblival szedte össze a Lodgy. Aztán feltétlen említést érdemel még, hogy a volán csak magasságban, azaz fel és le állítható, illetve az, hogy a magasabb felszereltségi szintek a legtöbb igényünket kielégítik. Autópályán például sokat használtuk a volánról állítható tempomatot, mely természetesen még nem távolságtartó; szintén jól jött az érintőképernyős infotainment rendszer navigációja és a telefon – és USB-csatlakozási lehetősége, így nemcsak nem tévedtünk el, hanem mindig a kedvenc zenénk szólt. A klímát is megdolgoztattuk a nyáron, télen viszont a Dacia fűtését tettük próbára: a szellőzőrendszer a nagy beltér ellenére képes volt ellátni a feladatát. Az apróságokat – szőlőcukor, napszemüveg, energiaital, keksz - is el tudtuk rejteni a műszerfal és az ajtók rekeszeibe, zsebeibe, úgyhogy felesleges megjegyzés csupán, hogy a nagy belmagasság miatt akár további tárolópolcok is elférnének a tető alatt. De ne legyünk telhetetlenek, nélkülük még jobb a térérzet. A minőség az autó árához illően megfelelő, a műanyagok ugyan kemények, ám minden működik, s nem vettünk észre gondatlan szerelésre utaló nyomokat, hangokat. Több ezer kilométer alatt.
dacialodgy15dci16További érv az 1.5 literes dízelmotoros Lodgy mellett a visszafogott fogyasztása. Megpakolva, autópályán „száguldva” sem igényelt többet 6 liternél az egyterű 100 kilométerenként, csökkentett tempó mellett pedig még ennél is kevesebbet kajált. Különösképp az Eco gomb használatával érhető el kirívóan alacsony étvágy, de mint fentebb kiderült, nélküle sem határtalanul magas a kapott fogyasztási érték. A száguldást meg csak azért tettem idézőjelbe, mert a 107 lóerő és a magas építésmód párosítása nem okoz semmiféle vezetési élményt, de végeredményben aligha ez volt a cél. Ezzel szemben tisztességes tempóval – könnyedén túllépi és tartja a sztrádán megengedett legnagyobb sebességet – elvisz A-ból B-be, és az előzések sem okoznak neki problémát. Nyomatékból megoldja a feladatát, a 240 Nm-es csúcsnyomaték már 1750-es fordulatszámnál a vezető rendelkezésére áll, nem kell tartani a pályák belső sávjától sem. A hatfokozatú váltóval könnyű kiaknázni a motor erejét, a kapcsolási érzet ellenben nem éri el a Mazda vagy a Honda szerkezeteiét. Nyilván. Ezen felül egyenletes haladáskor kifejezetten csendes a Lodgy, nem muszáj bömböltetni az audioberendezést, hogy elnyomja a motor-, szél és futómű-zaj együttesét, ami azt is jelenti, hogy nem túl fárasztó vele az utazás. A futómű pedig stabil, mégsem kényelmetlenül rázós vagy élményautós, amolyan ízig-vérig daciás. Naná, hogy leterhelve jobban megérzi az oldalszelet – ami a nagy oldalfelület áldásos hatása is -, ám a szervokormánnyal könnyű irányítani, egyenesben tartani a kocsit. Szerpentinen, hóesésben, nyári felhőszakadásban, éjsötétben, városban vagy országúton, egyáltalán, mindig biztonságosan vezethető a Lodgy. Meghibásodás szerencsére nem történt, remekül működött a kikapcsolható Start&Stop elektronika és a tolatóradar, ahogy minden más is.
dacialodgy15dciMinket ugyan nem érintett a Lodgy ára, ám ha azt is figyelembe vesszük, s miért ne tennénk, akkor a Dacia ajánlata tényleg verhetetlen. Dízel (90 lóerős), hétüléses egyterűt 4.090.000 forintért?! Ilyet valóban csak a francia-román márka tud. Az erősebb kivitel is csak 200.000 forinttal drágább... A hülyének is megéri, nem? Mi mindenesetre továbbra is szívesen vennénk igénybe, de az már egy másik történet lesz.