Dacia Logan MCV dCi90 Stepway - Egy itáliai kirándulás margójára

by Mészáros Gergely

Azt ugye jó néhányan megkérdőjelezik, hogy a Föld kerek, azzal viszont nehéz vitatkozni, hogy Maranello a világ közepe. Maximum a legelvakultabb McLaren- és Mercedes-rajongók nem értenek egyet ezzel a ténnyel, de őket – nem meglepő módon - sárga irigység és gyötrő féltékenység fűti. Mi viszont – anélkül, hogy állást foglalnánk ez ügyben -, inkább ellátogattunk ide, méghozzá nem egy „szupertitkos földalatti, ultraszonikus kőzettörő jármű” (A mag – Port.hu), hanem egy dízelmotoros Dacia Logan MCV Stepway segítségével.

Vajon a Dacia mérnökei is a „laposföld-elmélet” hívei vagy ügynökei közé tartoznak?! Mi más a magyarázat arra, hogy még mindig itt vagyunk, mindvégig az úton maradtunk, sehol sem szálltunk el az autóval... pedig ha kerek lenne a Föld, ki tudja, hol lennénk már.
Félretéve az összeesküvés elméleteket és az iróniát, meg kell mondjam, hogy a megfontolt vezetést előnyben részesítő, cserébe igen takarékos és tágas francia román kombi kifejezetten jól bírta a 3000 kilométeres utazást, egyedül a navigációval meg az osztrák útjavításokkal gyűlt meg a bajunk. De kezdjük inkább az elején!
Négyen – két Ferrari-fanatikus és két kevésbé elvakult „rajongó” – vágtunk neki a majd’ egyhetes olasz túrának, melynek mi más lehetett az egyik célja, mint a „vörös” sportkocsi-gyár, illetve Formula-1-es istálló hivatalos múzeumának felkeresése. Már rögtön az indulásnál kiderült, hogy ehhez a Logan MCV Stepway csomagtartója kifejezetten ideális partner. Egyszerűen nem tudtuk megtölteni azt, ami egyáltalán nem csoda, hiszen alapra 573 literes. Meg hát a kedvenc kávéfőzőmet is otthon hagytam, bíztam az olasz kávézókban, nem hiába. Visszatérve a csomagokhoz, a nagy ajtón keresztül könnyen bedobáltuk a táskáinkat és apróságainkat a raktérbe, jutott hely a kajának, piának, laptop- és fotóstáskának egyaránt, melyeket rolós kalaptartó védett meg az illetéktelen pillantásoktól.
dacialoganmcv15dcistepway21Csomagok hátra, mi és a rágcsálnivalók előre, s máris Modena felé vettük az irányt. Az Emilia-Romagna régióban fekvő, ősi város nemcsak a balzsamecet-gyártás fellegvára, de olyan neves sportkocsi-manufakturák székelnek, székeltek a környékén, mint a De Tomaso, a Bugatti, a Pagani, a Lamborghini, a Maserati és nem utolsósorban a Ferrari. A Dacia Logan MCV-t, mely nem mellesleg Stepway is, azonban nem nagyon hatotta meg a dolog, szép nyugodtan tette a dolgát, falta a kilométereket. Mivel korán indultunk, s nem akartunk sem sietni, sem sokat tankolni az út folyamán, mindig az adott sebességhatár környékén (+/- 5 kim/h) „gurultunk” vele, ami nyilván meg sem kottyant az ötsebességes manuális váltóval összekötött 90 lóerős, 1,5 literes dCi motornak. Azt – eleinte – meg kellett szoknunk, hogy lakott területen belül nem szerette a negyedik fokozatot, aminek a kapcsolása ellen a hangjával is tiltakozott, ugyanakkor 90 km/h-nál már nyugodtan tolhattuk neki az ötödiket. Ez a sajátosság egyértelműen a váltó üzemanyag-hatékony fokozatkiosztásából adódott, a hosszú végáttétel azonban autópálya-tempónál is csendes üzemet garantált. Úgyhogy az utasok sem panaszkodhattak. Nem is tették! Különben meg a 4,5 méter hosszú, 1,73 széles karosszéria, illetve a 2630 milliméteres tengelytáv igen jó térkínálatot biztosított, s habár az ülései nincsenek a Mercedes S-osztály vagy még az 5-ös BMW szintjén sem, simán kibírtuk bennük az első 800, majd a további kilométereket. Sőt, lehetett terpeszkedni is, mivel a megfelelő nagyságú hátsó lábtér mellett széltében is elég hely volt a szögletes forma miatt. Emellett az alapvető kényelmi opciók sem hiányoztak, így a központi záron és az elektromos ablakemelőkön túl jól üzemelő manuális klíma gondoskodott a kívánt hőmérsékletről, a telefonunkhoz Bluetooth és USB csatlakozási lehetőség is járt, s a navigáció sem jelentett nagy csalódást. Az egész Európa térképet magában foglaló rendszer kijelzőjén amúgy megjelenik a tolatókamera képe is, igaz, dinamikus segédvonalakat egyelőre nem kínál. A belső berendezés – mint például a hifi távirányítója vagy az index- és ablaktörlőkar - régi ismerős, újdonságot csak a jó fogású, bőrrel burkolt volán jelentett, melyre átkerültek a tempomat kezelőszervei. A Stepway Outdoor verzió – ízléses mértékben használt - narancssárga díszítései feldobják az alapvetően sötét kárpitozást, s itt szeretném megemlíteni, hogy mennyire jól állt az autónak a külső meteor-szürke fényezés, valamint a vele színben harmonizáló, 16 colos keréktárcsa.
dacialoganmcv15dcistepway19Útközben nem sokat pihentünk, Villachban még teletöltöttük az 50 literes tankot, a határ túloldalán pedig megittuk az első olasz eszpresszót, aztán meg sem álltunk Modenáig. Mentünk, csak mentünk, a Logan MCV rendíthetetlenül vette az akadályokat: alagutakat, sávlezárásokat, külvárosi csomópontokat, úgy nagyjából mindent. S bár 90 lóerejével, 11,8 másodperces (0-ról 100 km/h-ig tartó) gyári gyorsulási adatával, továbbá 173 km/h-s végsebességével nem tartozott az autópálya királyai közé, nem okozott forgalmi dugót, nem tartott fel senkit és semmit, úgy, hogy olykor az Eco gombot is bekapcsoltuk. Használtuk a klímát és sebességtartó automatikát is, halkan szólt a zene, közben beszélgettünk, vagyis minden rendben volt.
dacialoganmcv15dcistepway03Az első igazi kihívást másnap, már a Ferrari Múzeum meglátogatása után, a navigációs berendezés idézte elő. Még jó, hogy kikapcsoltuk benne az útvonal beállítási lehetőségek között a földutak opciót! Mi lett volna, ha nem?! Szóval, simán megtalálta Pisát, végül is nem olyan nehéz... és simán ajánlott alternatív rövid útvonalat, mi több, azt is kiírta, hogy időben hosszabb, mint az autópálya... de nem szólt, hogy arra nagyjából csak a helyiek járnak, és a hozzánk hasonló hülyék. Mindegy, átkeltünk az Appeninneken, a táj gyönyörű volt, az emelt hasmagasságú Dacia pedig azt is megmutathatta végre, hogy nemcsak autópályán és országúton állja meg a helyét, hanem a hegyi szerpentineken, kanyargós, egysávos aszfaltcsapásokon is. Jó, több, mint négy óra kellett a 160 kilométer leküzdéséhez; egyes, kettes, egyes, kettes, néha hármas, attól függően mennyire emelkedett, és hogy követték éppen egymást a kanyarok, miközben mellettünk meseszerű fenyőerdők, rétek, szakadékok és hegyi patakok váltogatták egymást.
dacialoganmcv15dcistepway10Legalább a Cinque Terre hasonlóan „széles és jó” minőségű útjain már meg sem lepődtünk. Áldottuk a Logan Stepway átlagosnál magasabb futóművét és kényelmes rugózását, illetve az erőforrás alacsony fordulaton (1750/min) ébredő 220 Nm-es nyomatékcsúcsát, és tátottuk a szánkat a hihetetlen vidék láttán. Nem mondom, hogy egy automata pilóta vagy legalább egy váltó, meg egy kicsit erősebb szervo-rásegítés nem javított volna a közérzetemen, ám a Logan MCV Stepway hozta, amit elvártunk tőle. Ráadásul a városokban sem ijedt meg a sajátos olasz közlekedési mentalitástól, hamar alkalmazkodott, s felvette a pörgős ritmust. Egyúttal mindenhol elfért, könnyen térült-fordult, nagy hátsó ablakának és a tolatókamera segítségének hála, egyszerűen ment a parkolás.
dacialoganmcv15dcistepwayGenova kikötője és a milánói dóm megtekintése után hazafelé vettük az irányt, s csupán arra koncentráltunk, hogy egészben, rendben hazaérjünk. Ettől még az ausztriai útlezárások sem tudtak eltéríteni minket, egyszersmind a traffipaxokra nagyon oda kellett figyelni. Klagenfurttól Grazig végig korlátozások voltak, vannak, átlagsebesség-méréssel tarkítva. A legvégén ismét teletankolva kiderült, hogy a fedélzeti számítógép sem hazudott, a Logan MCV Stepway Outdoor 5,4 liter gázolajat égetett el 100 kilométerenként. (Átlagban, 2819 kilométer alatt.) Vagyis ezúttal is jól választottunk az utazásunkhoz, a viszonylag olcsón megvásárolható Daciával kényelmesen és kevés pénzből megjártuk Olaszországot. Egyszersmind rengeteget láttunk, jókat ettünk és ittunk, és még a Ferrari-múzeumot is megcsodáltuk.