Volkswagen T-Cross Life 1.0 TSI DSG - Vödör helyett

by Mészáros Gergely

Rejtő szerint a vödör „egy modern és kitűnő közlekedési eszköz”, Jimmy Foolnak, mint ötletgazdának is csak annyi baja volt ezzel a szokatlan utazási formával, hogy néha dolgozni, azaz meszelni kellett miatta. Mármint a sivatagi oázisok pálmafáinak a törzsét, a növekvő autóforgalom okán. Nekünk viszont se vödrünk, se sivatagunk, meg a hó is esett, úgyhogy inkább egy T-Crosst választottunk... Nem is mentünk vele Marokkóig!

Akármennyire is zseniális a „bolond skót” szökési ötlete El Matalából, a Szahara előretolt helyőrségéből, a vödör, mint „modern és kitűnő közlekedési eszköz” nyilvánvalóan csak egy regényben válhat be. Persze, a szükség nagy úr, hogy mennyire, az abból is kiderül, hogy már megint egy Volkswagen T-Crosst teszteltünk.
De félre a tréfával, a humorom - és a fantáziám - úgysem vetekedhet Rejtőével, amit az a szomorú tény is alátámaszt, hogy remek vicceimen általában és leginkább csak egymagam nevetek. Ez akkor lenne végképp tragikus, ha komikus volnék, így még valahogy belefér. Különben ennek nem sok köze van a Volkswagen városi szabadidő-autójához, hacsak annyi nem, hogy – állítólag – a németek sem túl tréfás emberek. (Mondjuk Ádernél azért tuti, hogy többet mosolyognak...)
S most egy nem várt, ám annál ügyesebb fordulattal, melyet a skandináv nehézipar és a vízilabda szépségeiben jártas olvasóink méltán neveznének svéd csavarnak, visszakanyarodunk tesztünk eredeti tárgyához: a T-Crosshoz, a Volkswagen jelenlegi SUV-kínálatának legapróbb tagjához. Apró ugyan, de egyáltalán nem elhanyagolható és legfőképp nem figyelmen kívül hagyható.
Ezzel a fiatalosan élénk fényezéssel semmiképpen sem! Nem akarom elkiabálni, de mind több jel utal arra, hogy a Volkswagennél véget ért a szürkeségbe burkolózó unalom korszaka, amit talán a vásárlók is egyre többen észrevesznek és értékelnek majd, ezzel is színesítve az utcák képét. Aktuális és igen szemrevaló áldozatunk egész konkrétan makéna-zöld metálfényű karosszériát visel magán, ám a név ezúttal egy kissé megtévesztő: az emberek minimum fele kéknek látta a hivatalosan „zöld” T-Crossunkat. Ahogy a fényképezőgép is. Amúgy nem ez az egyetlen jópofa és érdekes árnyalat a palettán, a T-Cross lehet villámpiros, energetic narancsmetál (értsd: kolbászzsír), halványréz- és sziklakék-metál, vagy hófehér is – a megszokott hétköznapi színek helyett. Mindemellett más szempontból sem tudom kritizálni a wolfsburgi szabaidő-autócska megjelenését, sőt, néha-néha már az az eretnek gondolat is átfutott az agyamon a T-Cross láttán, hogy a Volkswagen formatervezői megérdemlik a fizetésüket. Talán még Klaus Bischoff is. Pedig ő nem is oly rég kívül-belül barna Passattal büntette a népet, amiből nehéz eldönteni, hogy kívül vagy belül rémesebb-e. Azt persze csak „halkan” írom le, hogy tetszik a T-Cross, nehogy feltámadjon és előtörjön belőlem a békésen szunnyadó olaszautó-rajongó, mert az biztosan alaposan fejbe verne, hogy mielőbb észre térjek.
volkswagentcrosslife10tsidsg2019uHa nem akarunk állandóan hűtőszekrényt, franciaágyat szállítani vele, márpedig én ritkán gondolok az ilyesféle nagy és súlyos tárgyak mozgatására kedvenc szabadidős tevékenységként, illetve a családunk nem olyan NBA játékosszerű egyénekből áll, akik „gereblyével szedik le az égről a vadkacsákat”, akkor a T-Cross mérete ideális lehet számunkra. 4,11 méteres hosszával nyilvánvalóan könnyebben boldogul a nagyvárosi forgalomban, mint egy tankalvázra épülő Volga-limuzin, s a magas felépítés előnyei sem elhanyagolhatóak: könnyű beszállni, kényelmes az üléspozíció, s a forgalomra is biztonságosan rálátni. Lényeg, hogy egyedülállóknak, fiatal pároknak, idősebb házaspároknak, vagy akár négyfős családoknak is kényelmes és használható társ lehet a mindennapok során. Egyébként a tengelytávja meglepően nagy: 2,56 méter; a két személyre formázott hátsó üléssor pedig akár sínen is mozgatható. A csomagtartó kapacitása alapra 385 literes, további pozitívuma, hogy a feneke többféle pozícióba állítható.
volkswagentcrosslife10tsidsg2019tyNahát, amilyen színes a tesztautónk kasztnija, olyan fekete és szürke az utastere, elsősorban az opcióként választható „fekete designcsomagnak” hála. Én inkább a „Bambusz Garden zöld designcsomagot” ajánlanám, de valószínűleg a VW lakberendezői úgy vélték, hogy vevőik egy részének nincs annyira kifinomult, jó ízlése, mint nekem, ezért további lehetőségként megmaradt a fekete is. A kialakítás jól beleillik az általános Volkswagen-sémába, aki ült már a német konszern valamelyik típusában, az ebben is azonnal otthon érzi magát. Ugyanakkor látszik az igyekezet, hogy többet akartak adni a pénzünkért, mint régen: nem egy nagy dolog a műszerpult anyósülés előtti csíkos dekorbetéte, valamiért aztán mégis számít...
volkswagentcrosslife10tsidsg2019wNoha a tesztautóból – fizikailag - hiányzott a virtuális cockpit, magyarul a digitális műszerfal, használati szempontból a hagyományos analóg, kerek órák ugyanúgy megfeleltek. Jobbra a sebesség, balra a fordulatszám, középen meg a legfontosabb infók, amelyek a lapított aljú, multifunkciós kormány küllőin lévő gombokkal hívhatók elő. Innen vezérelhető az 20,1 colos érintőképernyő néhány funkciója is, például a rádió vagy a bluetooth-szal csatlakoztatott telefon, illetve a vezetéstámogató asszisztensrendszerek közé sorolt távolság- és sebességtartó automatika is.
volkswagentcrosslife10tsidsg2019jMűködik minden, mint a karikacsapás; miként a vásárlás során sem állít túl nagy dilemma elé minket a T-Cross, legalábbis, ami a hajtásláncot illeti. Akarhatunk mi 1.5 literes TSI erőforrást, gondolkodhatunk az összkerék-hajtáson is, milyen jó lenne, mikor a meglepetésszerűen lecsapó decemberi hóesésben a hótolók épp a legmélyebb téli álmukat alusszák, a végén úgyis az alábbi konfigurációval visszük haza a T-Crosst: elsőkerék-hajtás és 1.0 TSI. Mert ez van, és kész! A választás szabadságát a lóerők száma és a váltó jelenti. Ezúttal ismét szerencsénk volt, DSG-vel és 115 lóerővel érkezett a tesztautó. (Na, nem mintha a 95 lóerős, manuális kiadással bajunk lett volna.) Ez a kettős azonban abszolút nyerő, amellett, hogy kulturáltan és dinamikusan mozgatta a szabadidő-autót, még a kapcsolgatás terhét is levette a vállunkról. És magunk közt szólva, mi sem csinálnánk jobban nála. Részben neki is köszönhető, hogy a háromhengeres turbómotorról fel sem tűnt, hogy háromhengeres, mindig az ideális, alsóbb fordulatszám-régióban dolgoztatva azt. Másrészt kellemesen mély, finoman morgós hangja van az erőforrásnak, csupán nagyon keményen pörgetve jön némi wartburgos utánérzés. Ráadásul nem fogyasztott többet, mint a gyengébb és manuális változat. A felfüggesztés is bevált, a rugózása még az alsóbbrendű magyar utakon is meglepően kellemes volt, miközben a kanyarokat is kellő magabiztossággal vette a 16-os kerekeken guruló T-Cross. A kormányzás viszont a bekapcsolt sávtartó segéddel meglehetősen könnyű és érzéketlen.
volkswagentcrosslife10tsidsg2019a01Ezzel el is érkeztünk mai olvasmányunk záró „fejezetéhez”, melyből kiderül, hogy a Life tesztautó felszereltsége nem hagy sok kívánnivalót maga után. Többek között széria az elektronikus differenciálzár, a Front Assist és a City vészfék funkció, a hegymenet asszisztens, a klímaberendezés, a rakodórekesszel „bélelt” könyöktámasz, a magasság-állítható első üléspár, a proaktív utasvédelmi rendszer, a távirányítós központi zár, s még sok minden más. Ezen felül érdemi extraként szerepelt az árlistán az App-Connect, a „fekete designcsomag”, a sportülés, az első-hátsó parkolóradar, és a téli csomag. Ennek megfelelően a VW T-Cross Life 1.0 TSI DSG tesztautó nem olcsó: 7.464.340 forint. Nagy előnye viszont, hogy karakterével még egy olyan vén olaszautó-rajongó szívét is el tudta csavarni, mint az enyém. Ágyő!

Pin It