Suzuki Jimny GLX 1.5 AT 2020 - 1970-től napjainkig

by Buday Dénes

Kerek ötvenéves szülinapján fogtuk tesztre a Suzuki legendás aprócska modelljét, amely hosszú pályafutása ellenére még csak a negyedik generációját tapossa. Persze kisebb módosítások azért voltak, de amiről az alapok szóltak, az napjainkig is változatlan.

Már kezdetekben is aprócska modellt alkottak, az LJ10 néven forgalmazott modell alig volt három méter, mindössze négydecis kéthengeres motorjával járt kelt a világban, dagonyázott a sárban a 25 lóerejével. Napjainkra kultuszautóvá nőte ki magát, sokat is tett azért, hogy így legyen, árulták kabrióként, láthatunk belőle pickup-ot hókotróval felszerelve, de leginkább hobbiautóként kemény terepre és vadászok körében keresi az ismertséget. Elnyűhetetlen tartós fazonja 50 év alatt sem kopott semmit, ugyanaz a sármos, ám kemény kisrác az időközben hatalmasra duzzadt SUV kategóriában, ahol már csak páran viselik a Hardcore terepjáró titulust. Ezek egyike lenne a Jimny, valójában azonban a tesztautónk sem hozza a maximumot, automata váltójával már a kényelmesebb földbirtokosok és a lazább városi dzsungellakók élvezhetik a kalandokat.
Alkata erősen szögletes; a kötelező görbületeken – értsd a sárvédőn - túl, nem találunk ívelt vonalakat rajta, csak - a Jimny életében tradíciónak számító - fényszórókat, melyek újra kerekek. A harmadik generációnál a tervezők gondoltak egy „nagyot”, s elhagyták a kerek első lámpákat és a vízszintesen elhelyezkedő zárófények mellett egy függőleges „kamubúrát is kapott az autó. Most viszont minden olyan rajta újra, mint a kezdetekben, igazi retró a hangulat: ugyanakkor az ikonikus, kerek fényszórók immár LED-es verzióban lámpamosóval, automata magasságállítóval, távolsági asszisztenssel ellátva képezik a GLX felszereltség részét. Mellette a kisebb indexlámpák is „kerekednek”, ami szintén újjáéledt az előző nemzedék után, ezzel is erősen utalva a hetvenes évekbeli kezdetekre.

Létraalváz, első és hátsó merev hidas futómű, összkerékhajtás, felező, elektromos diffizár, terepre kihegyezve és mindez egy kocka világba zárva; a Világ Év Autója választáson városi autó kategóriában simán nyert

A legmostohább időjárási- és terepviszonyok leküzdésére tervezték - állítja a Suzuki marketing osztálya. Valóban nem is járnak messze a valóságtól, mert a Jimny igencsak könnyedén veszi a természeti akadályokat. Az öntött anyagból készült lökhárítók megnövelik a hasmagasságot a kerekeknél, így lehetővé teszik az akadályok gondtalan leküzdését, illetve megvédik a karosszériát a kőfelverődésektől és a karcolásoktól. Kocka kasznija nem önhordó, hanem masszív, ellenálló létravázra csavarozzák, viszont a benne megbúvó technika az előző generációé. Kivéve a másfél literes szívó benzines erőforrását, amely az előző generáció 1.3 literesét váltja, 102 lóerővel, valamint 130 Nm nyomatékkal a „zsebében”. Ehhez párosul az ötfokozatú manuális váltó helyett az egyel kevesebb fokozattal rendelkező automata , amely kereken 400 ezer forintos többletköltséggel érhető el kizárólag a magasabb felszereltségi szinthez. A hagyományos bolygóműves egység egészen jól működik, szinte észrevétlen teszi dolgát mindaddig, míg az aprócska gázpedállal erőteljesebb gyorsításba nem kezdünk. A fokozat visszaváltással járó lendületszerzés nem arányos a keletkező hanggal, 4000/perc fordulattól már nem tetszik a fülünknek az, ami a motortérből érkezik, és ha tovább nyomjuk a gázt, akkor egészen 6000/perc fordulatig képes nem felváltani. Ekkor éri el a fordulatszám-mutató a piros zónát és ilyenkor éri el az másfél literes motor a teljesítménye maximumát. A váltó egyébként L állást is kínál, ilyenkor egyes fokozatnál nem vált feljebb, megkönnyítve a terepezést; az oldalán lévő OverDrive kapcsoló aktiválásával pedig harmadik fokozatnál nem jutunk tovább, ugyancsak a terepezés és a munka szolgálatában. Úgyhogy maradjunk vele városban vagy leginkább terepen, hiszen lime zöld névre keresztelt színe miatt az utca emberétől mosolyt kap, míg az aszfalt nélküli, úttalan utak a természetes közegének számítanak. Ennél már csak az egytónusú dzsungelzöld illik jobban hozzá, amely a GL alapfelszereltséggel gazdák és vadászok nagy kedvence lehet.

Lazán veszi az akadályokat, az automata váltó sem akadály abban, hogy természeteséggel közlekedjen ott, ahol a madár sem jár

Terep az ő honja: merev létravázhoz háromkaros merev hidas felfüggesztés jár, melynek lényege a terepjárás. Ha valamilyen akadály felnyomja az egyik kereket, a tengely a másik kereket lenyomja, növelve ezzel a kerekek kapcsolatát a talajjal. Ehhez társul a - Jimny lelkét adó - AllGrip rendszer, amely nem más, mint egy profi összkerékhajtás, felezővel ellátott osztóművel. Az automata váltókar mögött elhelyezett karral irányíthatjuk, alapból 2H állásból indulunk, ami sima kétkerék-hajtást takar a hátsó tengely használatával. 4H módban az összkerékhajtás nyújtotta vonóerőt élvezhetjük, míg a 4L az igazi csemege a rendszerben. A visszagurulás-gátló és a lejtmenet vezérlő is segítségünkre van terepen, de a fékekkel működő differenciálzár funkció automatikusan lefékezi a megcsúszott kerekeket és újraosztja a nyomatékot a tapadásra képes kerekek közt. Kemény terepjárást a karosszéria adottságai sem befolyásolják, remek terepszögekkel rendelkezik a Jimny, elöl 37° hátul 49° szögekkel számolhatunk, hasmagassága 21 cm, aminél jelenleg nincs jobb a piacon ebben kategóriában. Nagyobb modellek közt a háromajtós Defender és Wrangler tudnak hasonló adatokat felmutatni, a 4x4-es Ladát vagyis Nivát szándékosan nem említettem, mert képességei tökéletesek, de minőségben és műszaki tartalomban messze a Jimny mögött kullog.

Nem szereti, ha pörgetik, pedig egészen 6000/perc fordulatig is elpörög a másfél literes szívómotor, 102 lóereje elegendő az 1110 kilogrammos súlyához, fogyasztása közúti használat mellett 7,9 literes átlagot produkált

A GL felszereltségi szinten nem jár alumínium felni a Jimnyhez, a téli körülményekre való tekintettel azonban a forgalmazó úgy döntött, hogy a téli gumival szerelt magasabb felszereltségi szintű tesztautónkat az egyszerűbb felnivel adja, ami igazán tetszetős duó, így kicsit még jobban terepes karaktert mutat.

Nem rajzolták, hanem faragták, de így lett mutatós a belső kialakítás, kemény, de jó minőségi műanyagból készült és könnyen tisztán tartható a műszerfal

Immár színre fújtak a kilincsek is, az ajtó nyitása könnyed és kellően tágra is nyílnak, de zárásnál már nem kell vele finomkodni, nagyobb lendületet kíván a vártnál. Nadrágunkra is figyelni kell, az ajtók nem kúsznak a küszöb alá, így, ha koszos a kasztni, könnyen piszkosak lehetünk. Pici autóról beszélünk, de ehhez képest ülés magassága nagy. 72 cm az ülőlap magassága a talajtól, ez pont az a méret, ahol nagyon kényelmesen tudjuk fenekünket behelyezni az amúgy már ránézésre is egyszerű felépítésű szövet ülésekbe. Valóban nem kényelmesek, amolyan rövid távú használatra lettek kialakítva. Ülőlapjuk rövid, oldaltámaszuk csekély és deréktámasz sincs. A két alap - vagyis támla döntés és hosszában állítási - lehetőségen kívül mást nem kínál, cserébe ülésfűtéssel kényeztet minket. A bőrborítású kormánykerék jópofa, szimpatikus rajzolatú, ráadásul a fontosabb funkciók innen irányíthatók, de itt is meg kell elégednünk, hogy csak függőleges irányba állíthatók.

Funkcionalitás előnyben, nem kell vele kesztyűs kézzel bánni, mert kemény fickó a Jimny, de ha a kesztyű mégis rajtunk maradt, a gombok kialakítása, minősége elősegíti használatát

A vezető pozíciója több mint érdekes. Izgalmas érzés elhelyezkedni benne, fél karnyújtásnyira elérünk mindent, sőt, erőlködés nélkül elérjük a jobb oldali ajtót és ugyanazzal a mozdulattal érinthetjük a szélvédő felső és alsó részét. A gombok nagyságát és kezelhetőségét kesztyűs használatra tervezték, minden frappánsan működik, a szellőző rostélyok alatt tekerő gombokat találunk, amivel az automata klímaberendezést tudjuk szabályozni, a középső gomb közepén pedig kicsi kijelző van, amely mutatja nekünk a beállított értékeket. Lejjebb nagyra nőt billenő kapcsolók helyezkednek el, szélein az elektromos ablakemelőkkel, köztük pedig a lejtmenet vezérlőt és a mentestabilizálót kapcsolhatjuk ki-be.

Lime zöld színe mindenképp öröm a szemnek, a kéttónusú fényezés plusz 220 ezer forintba kerül, ami tovább emeli az amúgy sem kevés automata GLX modell jelenleg kedvezményes 6,7 millió forintos árát

A vezető előtti műszerfal kőből faragott emlékmű: retro stílusával, álcsavarokkal a szélein nagyon is jól illik az autó hangulatához; benne narancssárga fényekkel megvilágított hagyományos műszerekkel van dolgunk. Az analóg órák közti kis kijelző alapból szürke és igencsak pixeles képet mutat, de ha kell, tud színesre váltani. Piros, ha gond van az autóval vagy veszélyt lát; illetve sárga, ha valamire fel akarja hívni a figyelmünket. A tábla felismerő rendszere hatékonyságát növelte volna, ha a sebességkorlátozó tábla ikonja piros karikával jelenik meg a kijelzőn, mint a valóságban, emellett még az előzni és a behajtani tilos táblát is felismeri.
A kamerával és lézerérzékelővel ellátott vészfékasszisztens jól végzi dolgát, ha kell, hanggal figyelmeztet, komolyabb nem várt eseménynél azonban automatikus fékez, erőteljesen lassítva az első tárcsa és hátul dobfékkel. Emellett a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer is az alapfelszereltség része, ami nem korrigálja hibánkat, hanem csak finoman hanggal, majd a kormány rezegtetésével utasít minket rendre. A műszerfal tetejének a középen a mai Suzukikból ismert infotainment rendszert is köszönthetjük, amely továbbra is észszerűen egyszerűn kezelhető. A hét colos érintőképernyős kijelzőt telefonunkkal is párosíthatjuk, működése Apple CarPlay és Android segítségével is lehetséges.
A második sorban utazók kényelmét elsőssorban az utasok magassága befolyásolja, illetve határozza meg. Hátra bebújva úgy érezhetjük magunkat, mint egy hétszemélyes autó harmadik sorában, talán a fejtér az, ami a kocka fazonnak köszönhető ugyanolyan lehetőségeket kínál, mint elöl. Az ülések egyenként is lehajthatóak, ami a 85 literes csomagtér bővítéséhez elengedhetetlen. Háttámlájuk egyébként kemény, könnyen tisztán tartható műanyag, amelyhez az oldalra nyíló csomagtérajtó mögé opcióként kádszerű csomagtértálca, elválasztó rács, és slaggal mosható rugalmas ponyva is rendelhető. Ezekből látszik, hogy milyen köröknek ajánlja magát a Jimny. A két felszereltségi szint pontosan megjelöli a felhasználókat, de mint tesztautónk is mutatja, nem tud elszakadni igazi énjétől, vagyis lehet vele őzeket kergetni, szőlőt szedni, négylábú barátokat sétáltatni; mindegy is neki, hogy mit, csak messze-messze legyen az unalmas aszfaltos utaktól.