Abarth 695 70° Anniversario - Életre szóló élmény

by Mészáros Gergely

Mikor legutóbb megvizsgált az orvosom, megmérte a súlyom, megkérdezte a magasságom, majd mindenféle finomkodás nélkül közölte, hogy túlsúlyos vagyok. Na, bumm! Magamtól is tudtam, nem véletlenül kerülöm a mérleget, mint a munkát. Aztán mikor beszorult az alfelem az Abarth 695 70° Anniversario Sabelt vezetőülésébe, rögtön tudtam, hogy nem vehetem félvállról a dolgot, fogynom kell, de gyorsan! Persze, némiképp a Sabelt is felelős e tarthatatlan helyzetért. De erről egy kicsit később.

Meséltem már? Olyan vagyok, mint a Gombóc Artúr! Csakhogy én a csoki mellett a FIAT 500-ast is imádom! A piros Cinquecentót, az 1.2-est, a használt 500-ast, a Spiagginát, az eredetit, a sárgát, a kabriót és az automata váltóst, a fehér 500-ast, az Abarth 500-ast, a kéthengerest, a fekete 500-ast, a legújabb elektromost, és minden olyan 500-ast, amit csak készítenek a világon. Nem vagyok válogatós. Rendre ki is akasztom ezzel a környezetem, de ez már legyen az ő bajuk.
Amikor kikerültek az 1949 darabos miniszériában készülő Abarth 695 70° Anniversario első gyári fotói, mégis meginogtam egy kicsit. Mert hiába hangzik jól a fényezésének a neve: „Verde Monza 1958”, ha a látványa - hmm -, hogy finoman fogalmazzak, „érdekes”. Nem mondom, hogy úgy néz ki, mint a görbe, amit egy szárnyas hagy maga után a baromfiudvarban, de a Modena sárga, az Abarth piros, nem is beszélve a vibráló Adrenalin zöld színekhez képest, olyan haloványnak, fakónak, színtelennek tűnt. Különösen a szürke küszöbspoilerekkel és kerékjárati ívekkel kiegészítve, melyeket az Abarth Campovolónak hív. Nézegettem az instán, a youtube-on, mindenhol, ahová felkerülhetett róla bármilyen színes anyag, próbáltam barátkozni vele. Pláne, hogy a hetyke kis „szárnya” piszkálta a fantáziám, meg a 180 lóerős motor muzsikája... időnként, ha olyanom van, felmegyek az Abarth honlapjára, először meghallgatom a Turismót, utána a Competizionét, csak úgy.
abarth69570thanniversario25Élőben viszont minden kételyem szertefoszlott. Ott állt előttem egy végtelenül vagány, csillogó kisautó, ami egy cseppet sem látszott haloványnak, fakónak, meg ki tudja még milyen butaságokat írogattam róla az előbb. S próbáltam ugyan hűvösen viselkedni, s viszonylag értelmesen társalogni a FIAT-os kollégával, aki átadta a tesztautót, de a legszívesebben minden teketória nélkül kitéptem volna a kezéből a kulcsot, hogy máris hallhassam az aktív szelepes Record Monza kipufogót. Miután végre megkaparintottam az olyannyira áhított tárgyat, tán el sem köszöntem, már be is pattantam a fentebb emlegetett, satuként tartó, hímzett olasz trikolorral díszített Sabelt (Tricolore) pilótaülésbe. Maximum nem szállok ki belőle egy hétig, vontam le a következtetést, úgyhogy nincs veszítenivalóm, inkább indítottam. Ráadtam a gyújtást, megnyomtam a „sport” gombot a középkonzolon, hát azt a röfögést, hörgést, szörcsögést, amit az Abarth levágott, szavakkal nem lehet leírni. Mint egy négyhengeres Ferrari! A négy kipufogóvég garantáltan senkinek sem okoz csalódást. Innen csupán a telephelyet lezáró sorompó választott el a teljes boldogságtól.
abarth69570thanniversario27Meg a Budapest környéki utak pocsék minősége, úgyhogy azt is kipróbálhattam, mint fogyaszt a 180 lóerős Abarth, ha nem tolom neki. De elfelejtettem, nem lényeg, teljesen érdektelen a 695 70° Anniversario szempontjából. Valójában persze nem ment ki a fejemből, csak nem merem leírni, a végén még megkapnám, hogy minek nekem az Abarth, járjak inkább Honda e-vel. Ami biztos, hogy a Garrett turbóval lélegeztetett benzinmotornak nincs nehéz dolga, nem cipel sok súlyt, ráadásul azt is zokszó nélkül bírja, ha idejekorán felkapcsolunk. Minden lóerőre csak 5,9 kilogrammnyi teher jut, 6,7 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100 km/h-ra, a végsebessége pedig 225 km/h. Ezek a gyári adatok, elméletiek, melyek sok mindentől függhetnek, többek közt a vezető ügyességétől, a benn ülők számától, az aszfalt és a levegő hőmérsékletétől, a gumik állapotától, na, meg az állítható hátsó szárny – az Assetto Variable – szögétől. Bár az is lehet, hogy a 695 70° Anniversario hülyebiztos, s mindig, minden körülmények közt tudja, amit előírtak neki. Különben a Uconnect 7 colos érintőképernyőjén követhetjük, elemezhetjük - a pályán nyújtott - teljesítményünket, csak aztán nehogy bénának tűnjünk.
abarth69570thanniversario26Ha nem nézzük a telemetriát, tutira mi leszünk az utca királyai, eszméletlen, amit a 695-ös Abarth művel, az előadásmódja pedig egyértelműen 10.00-t érdemel, pontozótól függetlenül. Mindenki mást lemos az utcán, nincs olyan, aki ne fordulna az erőfitogtató törpe után, akár elképedve, az állát keresve, akár vigyorogva, fülig érő szájjal. Ennél csak benn élvezetesebb. Ahogy megiramodik egy-egy gázadást követően, ahogy kanyarodik, és a váltásokat követő puskaropogás, a kis FIAT állandóan képes valamilyen gyönyört okozni. Említettem már a hangját?! Nincs szüksége versenypályára, bármilyen rövid útszakasz, aszfaltcsík – akár egy kocsibeálló is - elég neki ahhoz, hogy egy kicsit produkálja magát, örömet okozzon nekünk. Persze egy kanyargós útszakasz, szerpentin, netán alagút vagy magas házakkal szegélyezett szűk utcácska extra adag adrenalinhoz juttatja a pilótát, csak legyen jó az aszfalt minősége. Mert az első-hátsó Koni lengéscsillapítók – az önzáró első differenciálművel kiegészítve - hihetetlen tapadást garantálnak ugyan, de a rossz utat utálják. Nem mintha bármi zavarba hozná, a keresztbordák megrázzák ugyan, az úthibák pedig végigcirógatják a gerincünket és kirázzák a veseköveinket, a 695 megy előre, leszegett fejjel, sosem fárad el. Mivel azonban a 17 colos, matt fekete Esseesse felniket félti az ember a kátyúktól, szlalompályákká válnak az egyenesek is, még nagyobb mókává téve az abarthozást. Az Alcantara-bőr kárpitozású, lapított aljú volánnal precízen irányítható a jubileumi modell. Zseniális az egész, a sokak szerint túl magas üléspozícióval, a középkonzolból kiálló, csupán ötfokozatú váltóval és a hatékony, vörös nyergekkel szerelt Brembo fékrendszerrel egyetemben.
abarth69570thanniversario33Valószínűleg, így leírva nem ugyanaz az élmény, mint megtapasztalni élőben, ahogy a csigaszemként kinövő turbónyomás-mérő egyre nagyobb erőt jelez, a konfigurálható és digitális műszerfalon meg villámgyorsan pörögnek a számok, netán végigsimítani a fém váltógombon vagy a hagyománytisztelő formájú belső kilincsen, megnyomni az ékszerszerű sport gombot, s várni a hatást.
abarth69570thanniversario07Jó, az apró tank miatt viszonylag gyakran meg kell állni tankolni, még akkor is, ha netán hoznánk a gyári átlagfogyasztást. A Sabelt ülések karbon-héja kőkemény, s a második sorban a fejtér sem feltétlenül elég a nagyon magas utasoknak. A csomagtartója meg akkora, amekkora; a hétvégi bevásárlás azért bőven belefér. Nekem speciel a színe sem jön be annyira.
abarth69570thanniversario10Bezzeg az egyénisége, a formája, a 0 és 60 fok között állítható szárnya, a tudása, az valami eszméletlen. Ja, majd kiment a fejemből, hogy a 180 lovas 695 70th Anniversarióban van még számozott plakett, beats hifi, elektromos ablak és digit klíma. 9.730.000 forintba kerül, de ahogy a címben is jeleztem, életre szóló élményt nyújt. Mint minden Abarth 500-as.


Nemcsak Valentin napra, viszont kizárólag nagyon különleges személyeknek ajánlja az olasz Santero a 958 Love Extra Dry habzó bort, mely a legkényesebb igényeket is kielégíti. Ezek után nem is kell külön magyaráznunk, miért ajánljuk a kis Abarth-hoz. A buborékos nedű tökéletes aperitifként, de az egész étkezés során élvezhető az ízharmóniája. A 11,5 százalékos alkoholtartalmú italt hidegen, 6-8 Celsius fokon érdemes fogyasztani.