75 éves az 1950-es évek meghatározó luxuslimuzinja és a márka zászlóshajója: ezért a Mercedes-Benz Múzeum „Close-up” (Közeli) sorozata egy külön epizódot szentel a kivételes dizájnú, páratlan kidolgozású 300 Adenauer modellnek. Az impozáns méretű, felettébb tágas címszereplő élénkpiros színben pompázik a Mythos 4 teremben.

"Közeli" – a Mercedes-Benz Múzeum kiállítássorozatának neve "árulkodó": minden egyes epizódja meglepő, izgalmas és érdekes tényeket tár fel a tárlatban szereplő járművekről. Ezúttal a gazdasági csoda korszaka vár minket a Mythos 4 teremben, ahol a rock and roll hangjai keltik életre az 1950-es évek szellemét. Ebben az izgalmas környezetben, az újonnan megtalált szabadság és a növekvő jólét jelképeként tárul elénk a tekintélyt sugárzó Mercedes-Benz 300 limuzin, az Adenauer.

Voltak, vannak nála gyorsabb autók. Akadnak drágábbak. Viszont a Mercedes-Benz 300, közismertebb nevén az „Adenauer”, történelmet írt. Tulajdonképpen egy gördülő szimbólum, amely nemcsak a luxus, hanem a technológiai áttörés és egy új korszak ígéretét is magában hordozta.

Az 1951-es Frankfurti Autószalonon bemutatott Mercedes 300 nem egyszerűen egy új modell volt: egy ország visszatérésének jelképe. A második világháború után Nyugat-Németország új pozíciót keresett a világban – és ehhez kellett egy olyan autó, amely méltó volt a reprezentációhoz. Így született meg a hosszú tengelytávú limuzin, mely korának egyik legfejlettebb német sorozatgyártású autójaként akár 160 km/h-s végsebességre is képes volt – ami akkoriban lenyűgöző értéknek számított.

A belső tér is megmutatja, hogy miért tartották ezt a nagyvonalú limuzint a németországi autógyártás etalonjának az 1951-es premierjekor. Belül a kiváló minőségű, kézműves kidolgozás első osztályú anyagokkal párosul – ez a mai napig a Mercedes-Benz testreszabási lehetőségeinek egyik védjegye. A kellemesen kemény tömésű, mégis kényelmes ülések kétszínű kárpitot viselnek, miközben az ajtópanelek finom szövettel és könnyen kezelhető műbőrrel vannak bevonva. A műszerfal és az ablakkeretek fából készültek.

A kezelőszervek használata gyerekjáték, bár a legtöbb kezelőszerv gazdagon krómozott – egészen a Becker Nürburg autórádió gombjaiig. Más berendezések fekete vagy elefántcsont színű műanyagból készült gombokkal kezelhetők. A műanyag borítású peremmel, krómozott irányjelzőkkel és kürtgyűrűkkel szerelt, nagy kormánykerék tökéletesen illik ehhez a stílushoz. A sebességmérőt 160 km/h-ig kalibrálták: a Type 300, az akkoriban tiszteletre méltó 85 kW (115 LE) teljesítményével és 155 km/h végsebességével, szinte könyörög, hogy az autó tulajdonosa vagy sofőrje üljön be a volánja mögé.

A kényelmet a Keiper szabadalmán alapuló állítható vezetőülés biztosítja. Fritz Keiper kabriótető- és szerelvénygyára már az 1920-as évektől kezdve fejlesztett megoldásokat az autóipar számára: az autóülések háttámláinak dönthető mechanizmusa új szintre emelte a komfortot az egyéni állíthatóság révén. Foglaljon helyet, ellenőrizze a kilátást – és a vezető tekintete a Mercedes-Benz 300 bal sárvédőjére szerelt, krómozott talpon álló visszapillantó tükrére esik.

Szoborszerű szépség volt a német gazdasági csoda autója

A formatervezők és a karosszériaépítők minden részletében elegáns és tekintélyes formába öntötték a „300-at”. Egy 1952 februári cikkben az „Autocar” magazin a következőképpen méltatta az új zászlóshajó limuzint: „A Mercedes-Benz járművek karosszériáit a neves sindelfingeni karosszériaépítő műhelyben gyártják, és jellemző rájuk a magas fokú stilisztikai folytonosság, valamint a letisztult vonalak.” Szép megoldás, hogy a sárvédő lendületes íve egészen az első ajtókig húzódik. Az első sárvédőkön lévő krómozott díszlécek a szokásos sárga helyett átlátszó irányjelző lencsékben végződnek – ez szokatlan részletnek számított az 1950-es években, és a középvörös fényezéssel (DB 516 színkód) való kontraszt ma is feltűnő. Ez a különleges árnyalat teszi ezt a 300-ast ritkaságszámba, mivel a gyártott autók többségét visszafogottabb színekben szállították.

Amikor ezt a Mercedes-Benz 300-ast 1952-ben gyártották, a márka zászlóshajója volt, és egyben a legnagyobb és leggyorsabb Németországban gyártott sorozatgyártású autó. Kifinomult motorja, kényelmes és biztonságos felfüggesztése, elegáns belső tere és számos kényelmi szolgáltatása: akkoriban nehéz volt elképzelni bármi jobbat, ami még a hosszú utakat is élvezetessé tette.

A Mercedes-Benz 300 hátsó részén található nagy poggyásztartó még a nagyobb csomagokat is könnyedén befogadja, az alacsony rakodóperem további üdvözlendő tulajdonság. Mindkét oldalon találhatók rekeszek a pótkerekek számára. A diszkrét 300-as modelljelzés a csomagtartó fedelének alján található, s két vízszintes krómcsík keretezi. A számokat finom keresztlécek kötik össze.

Ez a kiállított szedán is osztozott a kor többi Mercedes-Benz modelljével: egy erős, háromliteres soros hathengeres motor hajtotta.

A Mercedes-Benz 300-ast folyamatosan fejlesztették – méghozzá négy változatban és két modellsorozatban (W 186 karburátoros motorral, 1951-től 1957-ig; W 189 üzemanyag-befecskendezéssel, 1957-től 1962-ig). Már az első kiadás is sikeres volt, ahogy a Road & Track magazin is írta 1954 júniusában: „Mindössze három éven belül a neves német autógyártó, a Daimler-Benz legnagyobb és legluxusabb modellje kiemelkedő hírnevet szerzett az autóipari elit körében.

Bárki, aki vezette a „300-ast”, sikeres gazdasági szereplő vagy politikus volt. Közismert Konrad Adenauer, a Németországi Szövetségi Köztársaság első kancellárja és a Mercedes-Benz 300 közötti szoros kapcsolat is: a vezető CDU-s politikus összesen hat ilyen autót használt hivatali ideje alatt, amely 1963-ig tartott. Az utolsót ezután magánjárműként vette birtokba.

„Páratlan… mégis elérhető” – ezzel a szlogennel reklámozta a Mercedes-Benz a „300”-ast az 1950-es évek elején. Az üzenet a luxus felé irányuló mobilitás ígérete volt a magánvásárlók számára. Talán ez az álom vált valóra ennek a piros szedánnak a vásárlója számára is, amelyet 1952-ben szállítottak Mainzban? A piros csodaautó keddtől vasárnapig 9:00 és 18:00 óra között megtekinthető a Mercedes-Benz Múzeumban.