Lamborghininek túl vad volt. Így aztán Cizeta lett belőle. Hogy nem ugrik be azonnal a név? Ne aggódjanak, valószínűleg nem csak Önök vannak ezzel így. De mi most mindjárt segítünk, s visszaemlékezünk az olasz szuper-sportkocsira!

Túl vad volt Lamborghininek?! Hát a Lancia Stratos?! Vagy a Lamborghini Countach?! És az Alfa Montreal?! Azok talán piskóták voltak? Vajon mit gondolt a Chrysler vezetősége, az olasz márka akkori tulajdonosa, hogy Marcello Gandini a kedvükét visszafogja a ceruzáját?
Költői kérdések ezek, mindenesetre Giorgio Mororder és Claudio Zampolli összetehette a négy kezét az amerikai óriás döntése miatt. Az itáliai zeneszerző és producer, illetve a Lamborghini egykori motorfejlesztője ugyanis akkoriban - az 1980-as évek közepén - éppen azon törték a fejüket, hogy összehoznak valami egészen különlegeset, valami egészen exkluzívat. Álmaikban mindig egy olyan szuper-teljesítményű, luxus felszereltségű sportautó jelent meg, melyet csak a leggazdagabbak engedhetnek meg maguknak. A kocsi nevén sem sokat vacakoltak, a Ci-zeta Claudio Zampolli kezdőbetűinek fonetikus leírása, a Mororder még ennyi magyarázatra sem szorul. Szóval, nekik pont kapóra jött a Chrysler bátortalansága, s gyorsan lecsaptak Marcello Gandini munkájára! Gyakorlatilag a Diablo eredeti terveire!
Innentől kezdve már nem volt megállás, viszont a tervezők úgy gondolták, hogy valami még hiányzik ahhoz, hogy összehozzák a világ legkülönlegesebb autócsodáját, olyat, amilyet még senki nem látott. Ezért az olasz sportkocsik Mekkájába, Modenába költöztek, felépítettek egy gyárat, s nagyjából összeszedték azt a csapatot, mely korábban a Lamborghini Countach fejlesztésénél is közreműködött.
A különleges autót 1988-ban mutatták meg először a közönségnek Svájcban, és az rögtön hihetetlen sikert aratott. A Gandini tervezte alumíniumból készült karosszériánál szebbet, vadabbat álmodni sem lehetett volna, úgy pompázott a Genfi Autószalon standján, mint egy négykerekű vadászrepülőgép. Lapos volt, irtózatosan lapos: ék alakú sziluettjét alig törte meg a pilótafülke, szélessége azonban még ennél is drámaibb volt: a Cizeta Mororder 205 cm-t rabolt el a sávból.
Hiába, a közvetlenül az első ülések mögé, keresztbe beépített V16-os motornak és kiegészítőinek kellett a hely. A két V8-as - Lamborghini Urraco - erőforrás 90 fokos összeépítéséből megszületett hat literes erőforrás 520 lóerős teljesítményével és 540 Nm-es csúcsnyomatékával egyből a leggyorsabb sportkocsik közé repítette a Cizetát. Gyári adatok szerint 4 másodpercen belül katapultált álló helyzetből 60 mp/h-ra (0-100 km/h-ra 4,3 másodperc), végsebessége elérte a 204 mph-t (320 km/h-t).
Pedig 1700 kg-os tömegével nem tartozott a pehelysúlyú versenyzők közé a Cizeta Mororder V16T, a rengeteg beépített kényelmi extra és tágas utastér miatt azonban nem tudták jelentősen csökkenteni ezt. A teljesen bőrkáritozású kabinban a legmagasabb versenyzők is komfortosan elfértek, széria volt a légkondicionáló és a high-end audio-berendezés. De 650.000 dollárért cserébe ez volt a minimum, s persze a tervezők is igyekeztek mindenből a legjobbat nyújtani.
Ezért a hatalmas féktárcsák a Brembótól származtak, miközben a 17 colos felniken az akkoriban kereskedelmi forgalomban kapható lehető legnagyobb Pirelli abroncsok feszültek. A sportautó nevében szereplő T betű egyúttal az ötfokozatú ZF manuális váltó elhelyezkedésére is utal, mivel a hajtómű – a motor és az erőátvitel - T-alakot formáz. Még a Cizeta logója is díjnyertes, 1988-ban Philadelphiában kapott neves elismerést a kerek formájú, három állatfejet viselő embléma.
Egy évvel genfi debütálása után a legfontosabb piacán is bemutatkozott a Cizeta Mororder nevű szuper-sportkocsi, és az amerikai autórajongók hasonló lelkesedéssel fogadták, mint az európaiak. A gazdagok azonban már kevésbé, a borsos vételár és a gazdasági recesszió megakasztotta a kisszériás modell fénylő karrierjét. Giorgio Mororder is hamar kiszállt a buliból, s a prototípust megtartva „távozott” a vállalkozásból. A sorozatgyártás ugyan még elindult 1991-ben, 1995-ben azonban csődöt jelentett az Egyesült Államokba költözött Cizeta. Ezzel véget is ért egy gyönyörű és különleges álom, nekünk meg marad a reménykedés... vagy mégsem? Hiszen a Cizeta 2006-ban újraindult és ma is működik, a cég hivatalos – 2020-as - honlapján akár rendelhetünk is egyet. 800.000 dollárért. Gyűjtőknek elgondolkodtató ajánlat, hiszen még ma is hihetetlenül vad és egyedi a négy bukólámpájával.