A Frontline által készített MG LE60 és Bee tökéletes megoldást jelenthet minden autóbolond számára, míg előbbiben klasszikus V8-as dübörög, addig utóbbi modern, teljesen elektromos hajtással büszkélkedhet, méghozzá a hagyományos sportkocsik vezetési örömét nyújtva.
Nem vicc, a MG B Electric Editionban a Frontline népszerű Mazda sebességváltója dolgozik, egy 115 lóerőt és 220 Nm-t leadó villanymotorral párosítva, megvalósítva a hőn áhított 50/50 százalékos tömegelosztást is. Mi van?! A BEE villanymotorja – a Frontline szerint – hasonló nyomatékgörbét kínál, mint egy belső égésű egység, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a pilóta ténylegesen használhatja az ötfokozatú sebességváltót, hogy kihasználhassa a 9000-es fordulatszámtartományt. Olyannyira hatékony és innovatív a rendszer, hogy az eredmény még a Frontline saját mérnökeit is meglepte. A fejlesztők elégedettségéhez a márkára jellemző menetdinamika is hozzájárul, amit a már fentebb említett 50:50 százalékos súlyelosztás, az LE50-ben már bizonyított, de az újdonsághoz igazított felfüggesztés és fékrendszer szavatol. Bár a Bee 8,8 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra, vagyis jóval lassabb a V8-as kivitelnél, az eredeti MGB-t simán lenyomja.
A mindössze 1186 kilogrammot nyomó Bee hatótávja elérheti a 225 kilométert, az ehhez szükséges energiát egy 40 kWh-s akkumulátor tárolja, amit egy háztartási 7kw-os töltővel 5 óra alatt teljesen feltölthető. Ráadásul kívülről sem nagyon látszik rajta, hogy elektromos, egyedül a hiányzó kipufogóvégek árulkodnak az autó alternatív hajtásláncáról.
Ha valakit mégsem győzne meg a Bee, akkor az választhatja szintén 375 lovas V8-as restomod kivitelt, a Rover aggregát által hajtott LE60 igencsak fürge gép: alig négy másodperc alatt gyorsul 0-ról 96 km/h-ra. A kocsi súlyához (1122 kilogramm) képest hatalmas – 403 Nm-es - csúcsnyomaték és lóerő egy ötfokozatú Tremec sebességváltón, egy korlátozottan záró differenciálművön keresztül és a hátsó kerekeken keresztül jut át az útra. Az MG B 60. születésnapját ünneplő, megerősített alvázú, kiszélesített nyomtávú és karosszériájú sportkupé ugyancsak 50:50 százalékos súlyelosztással büszkélkedhet, miközben a megzabolázásáról elöl hatdugattyús első és négydugattyús hátsó féknyergekkel szerelt, 310 milliméteres tárcsák gondoskodnak. S hogy miként kezdődött a Frontline Cars története?
Nincs rossz sofőr, csak vacak sebességváltó – gondolta Tim Fenna, miután 18 hónapnyi versenyzés közben sikerült öt Spridget váltót eltörnie. Egyszerűen nem sikerült megbirkóznia a szabványos MG „boksz-szal”, ezért a fiatal mérnök egy használható alternatívában gondolkodott, s átalakított egy Toyota-egységet. Ami annyira jól sikerült, hogy nemcsak a sajtó dicsérte, hanem özönleni kezdtek a megrendelések, így született meg a Frontline.
Viszont a robusztus sebváltó megmutatta az MG versenyautó többi részének gyengeségét. Különösen, hogy Tim mindig nagyobb teljesítményre, jobb felfüggesztésre, irányíthatóságra és erősebb fékekre törekedett, s idővel el is érte a célját. Tim és a csapata lényegében úgy készítették el az autót, ahogyan azt az eredeti MG mérnökei mindig is szerették volna… de korszerűbb, igényesebb és nagyobb teljesítményű technológiák felhasználásával. Miután a néhai Don Hayter, az MGB eredeti főmérnöke átnézte a gépet, elárulta, hogy „Ez az az autó, melyet mindig is meg akartunk építeni.”
Az 1991-ben megalakult Frontline kezdetben megbízható MG hajtásláncokat fejlesztett versenyautókhoz, de folyamatosan bővítették a nagy teljesítményű alkatrészeik kínálatát. 13 évvel később átköltözött az egykori Benetton F1-es gyárába, itt van a székhelye a mai napig. A végső célja az volt a vállalatnak, hogy komplett „Restomod” MGB-ket hozzanak létre. 10 év kemény munka eredményeként lett kész az eredmény: az MGB LE50. Igazi telitalálat. Aztán már nem volt megállás…
A Frontline október 8-án mutatja be az újdonságait a nagyközönségnek a Bicester Heritage Sunday Scramble rendezvényen. Mindössze 30 darab készül majd a V8-asból, a kiszállításuk 2024-ben kezdődik meg.
