Az új 33 Stradale az Alfa Romeo történetét ünnepelve repít minket előre a jövőbe: nemcsak erős kapocsként szolgál a múlt legendás belső égésű motorjai és az elektromos jövő között, hanem újraértelmezi a legendás, 1967-es 33 Stradale formáját és előrevetíti a márka jövőjét.
Egy álom valóra váltásához elengedhetetlen egy jó adag bátorság és egy csipetnyi – még egészséges – őrület. Pontosan ez volt a recept az 1967-es Alfa Romeo 33 Stradale megszületésekor, melyet minden idők legszebb autói között tartanak számon. Ma, az olasz márka csapata ugyanezzel a merészséggel, küldetéstudattal és vízióval álmodta meg a 21. századi 33 Stradele-t, hogy a lehető legizgalmasabb vezetési élményt és egy ikon halhatatlan varázsát nyújtsa – a kiválasztott – rajongóknak. Egy autentikus, mozgó műalkotás „látta meg a napvilágot”, a szépség és a technológia ideális kombinációjaként.
Az új 33 Stradale az újonnan alapított Alfa Romeo „Bottega”-ban készült, ahol a márka tervezői, mérnökei és történészei először meghallgatták a potenciális vásárlókat, majd közösen legyártották az autót, ahogy azt a 1960-as évek neves olasz karosszériaépítő műhelyeiben. Ennek megfelelően a Carrozzeria Touring Superleggeránál gyártják kézi munkával, így minden autó egyedi és megismételhetetlen műremek.
Az Alfa Romeo Centro Stile dizájnereinek a szeme előtt egyértelműen Franco Scaglione 1967-es remekműve lebegett, melyet az olasz márka új formanyelvének egyes stíluselemeivel turbózták fel. A régivel teljesen megegyező arányokkal rendelkező új sportkupé a „szükséges szépség” filozófia négykerekű megtestesítője, olyan ikonikus és jellegzetes részletekkel teletűzdelve, mint a cofango – a motorháztető és a sárvédő „összeolvadása” - összetéveszthetetlen V betűjében trónoló, imádott – szénszálas - pajzs vagy az összetett kialakítású, elliptikus fényszórók. A dinamikus, karcsú és lapos profil lélegzetelállító ívekből, domborulatokból és nyílásokból áll össze, amihez remekül illenek a tradicionális Alfa Romeo felnik. A tetőbe harapó, előre és felfelé nyíló ajtók, valamint az előre és hátra dönthető „gépháztetők” pedig megérnének egy önálló színházi estet is, legszívesebben órákig nézegetnénk ezt a látványt. Nem mintha a fenekét nem bámulnánk sokáig, az izgatóan gömbölyded hátsó sárvédőbe maró, fenyegetően izzó kerek lámpapár és a négy kipufogóvéggel díszített brutális diffúzor a maga „egyszerűségében” is hihetetlenül vonzó. 
Visszatérve egy kicsit az ajtókhoz, a tetőbe nyúló üvegfelületüknek hála, páratlan kilátást és kellemes atmoszférát biztosítanak a kétszemélyes pilótafülkébe, mely a minimalizmus jegyében született, a lehető legnagyobb vezetési élményt szolgálva. A lakberendezők minimálisra csökkentették a sofőr figyelmét elvonó komponenseket, ahogy az a minimális számú kezelőszervvel tagolt, funkcionális középkonzolon is látszik. A repülés világát idéző, alumíniumból, karbonból, bőrből és Alcantarából összeálló műszerfalon egy 3D hatású „teleszkóp” adja a legfontosabb információkat, a gombok nélküli sportkormány mögé nincs ember, aki ne vágyna. Ugyanaz érvényes a Poltona Frau bőrrel kárpitozott, testet körbeölelő sportülésekre is. A vásárlók kétféle – Tributo és Alfa Corse – kivitel közül választhatnak.
Mivel az Alfa Romeo tervezőgárdája azt az ambiciózus célt tűzte ki maga elé, hogy a mindennapok során is kiválóan használható 33 Stradale a versenypályán is kivételeset alakítson, a márka technikájának a legjavát felvonultatja. Az alapot a könnyű, mégis merev alumínium H-váz és a szénszálas monocoque jelenti, ehhez jön a szénszálas tető és a szintén alumíniumból készült pillangó-ajtó. De még az ablakkeretek is szénszálasak, miközben a hátsó ablak polikarbonát. 
A lényeg azonban, mint minden Alfa Romeónak, az autó szíve. A 33 Stradale-ban egy 620 lóerős 3.0 literes V6-os ikerturbós erőforrás vagy egy 760 lóerős villanymotor teljesít szolgálatot. Előbbi nyolcfokozatú DCT sebességváltóval, hátsókerék-hajtással és elektronikus önzáró diffivel örvendezteti meg a pilótát, míg utóbbi a 450 kilométeres hatótávra lehet büszke. A hosszirányba, középre szerelt V6-os is lélegzetelállító menetteljesítményekre képes kevesebb mint 3 másodpercen belül éri el álló helyzetből a 100 km/h-t, a végsebessége pedig 333 km/h. A vezető kétféle üzemmóddal élvezheti ki az Alfa Romeo tudását, az alap Strada lágyabb viselkedést garantál, míg Pista módban tuti, hogy az egekbe szökik az adranalin. Pláne, hogy ilyenkor kikapcsolható a kipörgésgátló is.
A fergeteges menetdinamikához az aktív lengéscsillapítókkal szerelt kétkaros felfüggesztés és a félig virtuális kormányzás is hozzájárul. A középkonzol Suspension „kapcsolójával” mindkét vezetési módban megváltoztatható a futómű beállítása, a Quardifoglio gomb pedig a rajtautomatikát aktiválja. Az első tengelyemelőnek köszönhetően viszont a fekvőrendőrök és hasonló akadályok leküzdése sem jelent problémát a 33 Stradele-nak, 40 km/h-s tempóig 50 milliméterrel megemelhető az első tengely. A hatalmas erő megzabolázásáról a Brembo által szállított, karbon-kerámia Brake-By-Wire fékrendszer gondoskodik, a féknyergeket vörös, fekete vagy sárga színekre fényezik. A felejthetetlen élményhez a szoborszerű, ám bámulatosan aerodinamikus forma is hozzájárul, a 0,375-ös Cx értéket mindenféle aktív aerodinamikai rendszer nélkül érték el a mérnökök.
Az Alfa Romeo a 33 Stradale-lal visszatér az egyedi gyártáshoz (fuoriserie), emiatt nem lesz két egyforma a 33 darabos limitált szériából. Sajnos már mind elkelt.
